Elmore leonard írásművészete 602

Elmore Leonard írásművészete A krimiirodalom manapság végtelenül sok ágra szakadt. Amikor olvasási kosztom színesítéseként olykor szeretnék elolvasni egy-egy számomra új szerzőt, nemigen tudom hová forduljak. Mint annyiszor, most is a Gondviselés segített. Munkából hazafelé menet szembe jött velem az idős Oscar Wilde-ra hasonlító filozófus és irodalomkritikus, akiről köztudomású, hogy a krimiket is szereti. Nos, ő ajánlotta figyelmembe Elmore Leonard (1925-2013) könyveit. Nemes egyszerűséggel ezt mondta: „Egy nagy író.”

Még aznap este betértem egy nagyobb könyvesboltba, és megláttam, hogy a Jaffa Kiadó (amely egy nagyon csinos Szabó Magda sorozat kiadásában is jeleskedik) már hét Leonard krimit is kiadott az elmúlt években. Kiválasztottam a legfrissebbet – amiről csak otthon derült ki, hogy egy 1976-os könyvének új fordítása.

Egy cseppet sem bántam meg. Nem éreztem rajta a korát.

A főszereplő egy autókereskedésben dolgozó, büntetlen előéletű eladó, aki egy nap fülön csíp egy autótolvajt és kihívja a rendőrséget. Ám a tárgyaláson „nem ismeri fel” a tolvajt. Kiderül: bűntársat keres magának. Mire ide jutunk, nyakig vagyunk a történetben.

Hemingway-szerű próza, csak több (valamennyi!) humorral. A könyv abba a krimicsoportba tartozik, amely a bűnözők oldaláról beszéli el a történetet. Frank tíz szabályt állít fel, amihez tartaniuk kell magukat: pl. mindig udvariasak, sose mennek rabolni saját autóval, a zsákmányt soha nem számolják meg az autóban, drogossal nem kezdenek stb. A szabályok betartása és be nem tartása jó néhány tréfás szóváltás tárgya Frank és Stick becenevű egykori betonkeverő-kezelő társa között.

Huszonegynéhány egy kaptafára történt rablás után szembe jön egy „nagyobb meló”, a címadó „sima ügy”. Ami egy nagyáruház kirablását jelenti – és amiben az eddig győztes pároson kívül három másik személy is részt vesz. Ahogy várható, semmi sem úgy alakul, ahogy hőseink eltervezik. Persze mindez nem csak a véletlenen múlik.

Innentől fogva fordulat fordulat hátán következik. Ekkor tűnik fel a dörzsölt nyomozó és szövetségese, a még nála is okosabb kerületi ügyész, a „kis, dagadt nigger”. Az utolsó pillanatig többször is fordul a kocka. Megússzák? Ha igen a pénzzel? A pénz nélkül?

Leonard New Orleans-ban született, de 9 éves korától Detroitban élt.

Könyvei itt játszódnak. Azon kevés krimiíró közé tartozik, akit nagyra becsül az irodalmi élet. Számos könyvét filmre vitték. Egyszer a Newsweek hírmagazin címoldalán is szerepelt a fényképe.

A Sima ügy remek olvasmány, gördülékeny fordításban. Mint ambícióit (szorgalomhiány miatt) hamar feladó, egykori műfordító a magyar kiadást vadászösztönnel olvastam, de mindössze egyszer torpantam meg. Ennél a mondatnál: (172. o.) „Úgy akarta elmondani, mintha semmi különös nem történt volna, különben Stick agyfaszt kap”. Helyes-e egy 1970-es években játszódó könyvben egy garantáltan 2000 után keletkezett szólást bevetni? Ahogy manapság mondják: ez „véleményes”.

Elmore Leonard, aki egész életében nem tágított az egyes szám harmadik személyű elbeszéléstől, mégis elérte, hogy szinte közvetlen kapcsolatba kerüljünk hőseinek gondolataival. Szerette módszereit pontokba szedni. A Mellékletbe bemásoltam, mihez szeretett ragaszkodni írás közben.

(Swag, 1976, magyarul Jaffa Kiadó, 2016, fordította Illés Róbert, 247 o.)

Melléklet: Elmore Leonard stílusának tíz alapszabálya 1. Never open a book with weather. (Sose kezdd a könyvet az időjárás ismertetésével!).

2. Avoid prologues. (Kerüld el az előhang alkalmazását).

3. Never use a verb other than “said” to carry dialogue.

(A „mondta” igén kívül ne használj igét párbeszédeidben!).

4. Never use an adverb to modify the verb “said”. (Sose használj határozószót a „mondta” ige színesítésére!).

5. Keep your exclamation points under control. You are allowed no more than two or three per 100,000 words of prose. (Tartsd féken a felkiáltójeleidet. Ne használj százezer szavanként kettőnél-háromnál többet).

6. Never use the words “suddenly” or “all hell broke loose.” (Sose használd a „hirtelen” szót, illetve „és akkor elszabadult a pokol” kifejezést!)

7. Use regional dialect, patois, sparingly. (Mértékkel, óvatosan használd a szlenget és a tájszólást!)

8. Avoid detailed descriptions of characters. (Kerüld el a figuráid részletes leírását!)

9. Don’t go into great detail describing places and things. (Ne merülj el helyek és dolgok részletes leírásában!)

10. Try to leave out the part that readers tend to skip.

(Próbáld meg kihagyni azokat a részeket, amelyeket az olvasó úgy is átugorna!)

My most important rule is one that sums up the 10. If it sounds like writing, I rewrite it. (A legfontosabb szabályom összefoglalja mind a tízet. Ha úgy hangzik, mint írás, újraírom az egészet.)