Elindult a Jelenarchívum
Néhány napja eljutott hozzám a hír, hogy minden különösebb hírverés nélkül ugyan, de elindult a „Fortepan folytatása”, a Néprajzi Múzeum projektjeként. A neve: Jelenarchívum. Olyan értelemben folytatás, hogy a Fortepan ismeretes módon csak 1990 december 31-ig gyűjt képeket, ez a most indult új archívum pedig csak ennél fiatalabbakat. Ezt írják önmeghatározásukban:
„Ha kedvet érzel részt venni egy nagy közös fotóalbum létrehozásában, küldj nekünk egy fényképet és meséld el a mögötte húzódó történetet! A Jelenarchívum célja, hogy egybegyűjtsük és megmutassuk mi minden történt velünk a rendszerváltás óta!
A Jelenarchívum missziója egy 1990-től induló, jelenkori privátfotógyűjtemény létrehozása, személyes történetekkel. A készülő archívumra mint társadalmi projektre és kutatásra, a széles körben ismert és népszerű Fortepan gyűjteményének kibővített folytatására gondolunk.
Az archívum koncepciójának kidolgozásakor előtérbe helyeztük a MaDokprogram kortárs kutatási módszereit, ezért az internetes felületet nemzetközi példák és jó gyakorlatok tanulmányozását követően alakítottuk ki. A többéves projekt az egész magyar nyelvterületre kiterjedő, eszközeit, módszereit, folyamatosan fejlesztő, bővítő közösségi gyűjtőkampányt jelent.”
Azért örülök ennek különösen, mert én vetettem fel először a Fortepan berkeiben, hogy kellene egy másik projekt, mondjuk Fortepan Plusz néven, amely az újabb képeket gyűjti. Tamási Miklós azt mondta, hogy nehéz dolga lenne annak, aki belevág egy ilyen projektbe, mert amíg a régi képek érdekesek és szexik, a közelmúlt és a ma képei nem érdekelnek senkit. A sajtó nem érdeklődne iránta, az emberek nem nézegetnék a portált. Ennek következtében nem is nagyon adományoznának.
De a dolog nem hagyott nyugodni, ezért azon kezdtem gondolkodni, ki csinálhatná meg ezt a portált. Kinek a dolga, hogy gyűjtsön dolgokat, akkor is, ha pillanatnyilag nem érdekesek, cseppet sem szexik – csak majd ötven vagy száz év múlva? Hát persze hogy a
Vademecum Newsletter 978/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
múzeumok. És akkor egy fehér papírra felírtam azokat az intézményeket, amelyek esetleg vevők lennének. Nagyon rövid lista volt, azok közül is – ilyen vagy olyan okból – ki kellett húzni a legtöbbet. Végül is csak egy maradt: a Néprajzi Múzeum. Onnét többeket is ismertem, de végül Frazon Zsófiát hívtam fel, ő a nevezetes MaDok-program vezetője, ez a műhely a jelenkori kutatások inkubátora. Egy negyedórás telefonbeszélgetés elég volt ahhoz, hogy megígérje, ha írok egy összefoglalást az ötletemről, azt a vezetőség elé tárja, és ha tetszik nekik, akkor szervez egy értekezletet erről a múzeumban. Így is lett, a Covid mélypontján meg is tartottuk az értekezletet, még a Kossuth Lajos téren, mindenki maszkban volt és jó messze ültünk egymástól.
Nem jó emlék, mert úgy éreztem, hogy Zsófián és Kemecsi főigazgatón kívül mindenki csak gáncsolja az ötletet. Minek ez nekünk? Enyhébb formában: minek ehhez a Fortepan?
Aztán egyszer-kétszer hívtak még. Egyszer jó hírként mondták: már felvettek egy embert, kifejezetten erre a projektre. Vele is beszélgettünk. Aztán jó időre néma csend. Szinte biztos voltam benne, hogy befulladt az egész, lekerült a napirendről. Hiába dobtam be a homokszemet az állami kagylóba, nem lesz belőle igazgyöngy. És most tessék, elindult a site. Nem is szóltak nekünk, de a Fortepan híresen nem sértődős csapat. Előkerestem az eredeti tervemet, a Mellékletben el lehet olvasni.
Nagyon messze van az eredeti elképzeléstől, de ennek sok oka lehet. Nyilván a MaDok-program és a múzeum belső igényei miatt. Most mindenesetre az öröm ideje van itt. A módszerek még sokat fejlődhetnek. A portál szép, fürge és kétnyelvű. A Felhasználási nyilatkozat és Felhasználási feltételek viszont kicsit ijesztőek. Nyilván kell ilyen, de talán nem ennyire jogi nyelven. Egy tanács: sokkal, de sokkal nagyobb publicitás kellene a projektnek.
Lám, mi is véletlenül, és nem a sajtóból értesültünk róla. (Legalább egy buborék kellene a Néprajzi Múzeum honlapjának nyitó oldalára: „ÚJ! Elindult a Jelenarchívum: csatlakozz!”)
A projekt gazdái szemlátomást nem hallgattak arra a tanácsunkra, hogy a beeső adományok (feltöltések) mellett kellene a projektnek egy másik láb. Például rendszeres együttműködés a Magyarország 365
Nap nevű állami fotópályázattal, vagy szövetség egyes kiugróan jó
minőségű képeket posztoló Instagram felhasználókkal. Talán majd idővel erre is sor kerül.
De most van egy soha vissza nem térő alkalom. Zubreczki Dávid, az építészeti mesemondó és a Heti Fortepan blog oszlopos tagja írta ki tegnap a Facebook oldalára:
„Az megvan, hogy heteken belül 13,5 millió magyar fényképet törölnek a netről???
Ez nem valami hatásvadász felütés akar lenni, tényleg ez fog történni.
Aki ma belép az Indafotóra, azt ez a felirat fogadja:
»A szolgáltatás 2025. március 31-én 24:00 -kor megszűnik, 13 641 979 fénykép törlésre kerül.«
A szolgáltató becsületére legyen mondva, hogy felkínálja, hogy egy gombnyomással lementheted az ott tárolt képeidet. (...) Iszonyú nagy kincsről van szó, gyakorlatilag a kétezres évek végének és a 2010-es évek elejének képes dokumentációja, elsősorban Magyarországról. A képek többsége ráadásul jogtisztán hozzáférhető volt, ebben hasonlít(ott) a Fortepanra, csak ez persze nem rendszerezett és válogatott anyag. Ugyanakkor ez volt az erőssége is.”
Kedves Jelenarchívum, nem kellene megpróbálni lehalászni ezt a fantasztikus anyagot? Akár közvetlenül az Indafotótól? Még van rá három hét.
(jelenarchivum.hu)
Melléklet