Eleonora galasso a mai róma konyhája (a dolce vita szakácskönyve), david loftus fotóival 606

Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája (A Dolce Vita szakácskönyve), David Loftus fotóival „Az étel valójában egy nyelv, és mint bármely más nyelvet, ezt is tolmácsolni kell. Jómagam ételtolmács vagyok. Kövessenek, és akkor felfedezhetik a római konyha titkait a maguk bámulatosan összetett egyszerűségében. (…) Az én főztöm ínycsiklandó, és a világ bármely konyhájában megállja a helyét.” – írja a beköszöntőben a szerző.

Az elmúlt évtized világszerte az új műfaj, a blog diadalmenetét hozta.

Se szeri, se száma a sikeres gasztroblogoknak, amelyek burjánzása láttán sokan a szakácskönyvek végét jövendölték. Nem lett igazuk: a könyvkiadók meglátták a fantáziát a bloggerek friss szemléletében, és könyvszerződést kínáltak nekik. A szerző hozta magával internetes követőit, a kiadó a presztízs mellett a profi fotóst, étel-stylistot, szerkesztőt, designert – azaz belefektetett az elképzelt könyvbe egy kisebb vagyont. És ez a win-win szituáció nem egyszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Még egy olyan kis országban is, mint a miénk. Gondoljunk csak Mautner Zsófi vagy Nyáry Krisztián könyveire.

Eleonora Galasso egy harmincas éveiben járó sikeres, Párizsban élő gasztroblogger, akinek első – igencsak jól strukturált könyvébe sikerült sok mindent belesűrítenie. Római életérzés, klasszikus háziasszonyi erények, étellel kapcsolatos néprajz, sőt antropológia, és sok-sok eredeti, feltámasztott recept. A figyelmes olvasó valami olyasféle gyönyörködtetésre irányuló elhivatottságot vélhet felfedezni, mint ami Bartók Bélában volt, amikor nekiindult autentikus népdalokat gyűjteni.

A könyvnek nem csak a római konyha, de maga Róma, sőt a szerző is hőse lesz. A változatosnál változatosabb ruhakölteményekben pompázó, csinos szerző több tucatszor szerepel David Loftus sohasem művészkedő, jól komponált képein.

Signorina Galasso azt meséli, hogy nagy bánatára dédanyja kitiltotta konyhájából, ekkor támadt fel csillapíthatatlan érdeklődése a főzés iránt. Ahogy az elpottyantott információkból kiderül, érdekes élete lehet. A reggelt kávéházban kezdi, és még Éjféli rágcsák című fejezet is van. Összesen tizenegy részre osztotta mondanivalóját. Ezek érdekes módon nagyon különböző műfajúak – nem követik a napszakok időrendjét, ahogy kínálkozna a dolog. Van Ebéd féllábon és Aperitivo, sőt Kamratöltögetés című rész is. Mint főzni nem tudó, a konyhából való kitiltottsággal elégedett férfinek, nem a receptek okozták a legnagyobb örömöt, hanem a különféle bevezetők és magyarázatok, amelyek hemzsegnek az egzotikus olasz kifejezésektől. Örömömet leltem még a két oldalra terjedő köszönetnyilvánításban is.

Ez a könyv kétféle embernek való: aki már volt Rómában, és aki még nem. Kis híján helyettesíti a helyszíni élményeket. Hát még milyen nagy élmény lehet a könyv azoknak, akik tudnak és szeretnek főzni.

(As the Romas Do, Mitchell Beazley, 2016, a fényképeket készítette David Loftus, magyar kiadás Corvina Kiadó, 2017, fordította Katona Terézia, szerkesztette Kúnos Linda. A design az angol kiadást követi, forrásaként nem egy személy, hanem az Octopus kiadói csoport van megadva. 304 o., 5990 Ft.)