Elena ferrante a brilliáns barátnőm (gyermekkor, kamaszkor) matolcsi balázs fordításában 589

Elena Ferrante: A brilliáns barátnőm (Gyermekkor, Kamaszkor), Matolcsi Balázs fordításában Ezt a könyvet már ajánlgattuk, igaz, eredetiben vagy angol fordításban – engem az utóbbi formában ejtett rabul – és most végre megvan magyarul. A saját nyelvünkön még megragadóbb, nyelvezete még közvetlenebb. Nem nápolyi illetőségű férfiaknak is átjön az égvilágon minden. Amíg egy tapintatlan és témahiányban szenvedő tényfeltáró újságíró fel nem fedte a Ferrante álnév mögött megbújó személyt, a spekulációk között az a képtelenség is szerepelt, hogy a szerző esetleg férfi lehet… „A barátságunk azon a napon kezdődött, amikor Lila meg én elhatároztuk, hogy megmásszuk a sötét lépcsőházat, fokról fokra, fordulóról fordulóra, don Achille lakásának ajtajáig.

Emlékszem az udvar lilás fényére, a langyos tavaszi este illataira. Az anyák már készítették a vacsorát, ideje volt hazamenni, de mi kitartottunk, bátorságpróbásat játszottunk, anélkül, hogy egyetlen szót szóltunk volna egymáshoz. Akkoriban folyton ezt csináltuk.”

Az Előhangot követően így kezdődik a könyv. Két egymáshoz vonzódó, drámaian eltérő karakterű, óvodás korú nápolyi gyerek barátsága, ami – úgy sejtjük – egész életükön át kitart majd.

Ez a könyv az emberi mozgatórugókról, a korán érő nápolyi lányokról, a keményen dolgozó nápolyi férfiakról, az elnyomhatatlan, heves érzésekről, a félkész demokráciáról, az olasz gazdasági csodáról szól – egészen klasszikus, nem trükköző narrációs technikával, ami azokat az időket idézi, amikor az irodalomra még nem, vagy alig hatott a film. Az elbeszélés tempója és a regényidő sűrűsége, viszont nagyon is 21. századi.

A fordítás, amit két tucat helyen, szúrópróba-szerűen ellenőriztem, egészen kiváló. Nem tudok mást mondani rá, csak a közhelyes kifejezést, ami a műfordítók legnagyobb dicsérete: „mintha magyarul írták volna”.

Németországot kivéve mindenütt Európában, évente egy kötet jelenik majd meg. Ott, a hírek szerint vártak vele egy ideig, és akkor szinte egy időben, mostanában dobják piacra az összes kötetet.

Az előzéklapon hat ultrarövid ajánló van: világlapok kritikusaitól, továbbá olyan női celebektől, mint Hillary Clinton és Gwyneth Paltrow. Az Independent kritikusáé az első, ő mond valami érdekeset: „…viszályok és érdekek, vonzások és választások, értelem és érzelem viaskodik egymással szép csendben több száz oldalon (és több évtizeden) keresztül, hogy aztán iszonyú erővel mindent magával sodorva szükségszerűen bekövetkezzen a robbanás.”

Lehet, hogy mégse várom ki a jövő évet?

A Vademecum eredeti méltatása elolvasható itt.

(Park Könyvkiadó, 2016, 339 o., 3990 Ft.)