Egy este az Opus Jazz Klubban Egy pillanatig sem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy hallottam már Kekko Fornarelli Triójáról. Mindössze a külföldi barátaimat szerettem volna elvinni egy jó helyre. Nagyszerű gondolat volt. A Budapest Music Center már két és fél éve működik. Voltam már koncerten, árverésen, a könyvtárban rendezett storytelling fesztiválon, béreltem helyiséget konferencia számára, jártam az igazgató lélegzetelállító szobájában, ebédeltem az étteremben nappal – de jazzkoncerten most jártam itt először. A zenészek az olaszországi Pugliából érkeztek, a csizma sarkából. A triót a zongorista-zeneszerző magáról nevezte el. Zongorán kívül szintetizátoron is játszott, játék közben gyakran babrált a csavaró gombokkal, olyankor mindig a mellette lévő laptopra sandított. Mindez azonban nem rontotta el a varázslatot. Mert már a legelső szám magával ragadta a közönséget. Ez a fajta jazz rokon a klasszikus zenei harmóniákkal (Fornarelli el is mondta, hogy klasszikus képzettsége van, csak 18 évesen kezdett jazzt játszani), és a szintetizátorral teljes értékű dallamhangszert varázsolt a nagybőgőből. A zenészekből egész este könnyedség, öröm és felszabadultság áradt. Lesték egymás pillantását, olykor szinte szerelmes tekintettel. A felső szinten – a nem a korlátnál ülők kedvéért - egy kivetítőn „közvetítették” a képet. Kicsit szorongtam, hogy az evés nem zavarjae majd a zenei élményt, de kiderült, hogy egyáltalán nem – főképpen a személyzet profizmusa, tapintata miatt. A nézők persze, hogy lábujjhegyen rendeltek és ettek. Sok éve az első jazzkoncerten voltam, és a harmadik szám után már azt vettem észre, hogy a lelkem éppen úgy messzire röpül, mint egy komolyzenei hangversenyen. Holland barátaimat is levette a lábáról az együttes. Már a koncert közben kiguglizták, amit tudni lehet róluk és a zeneszerzőjéről. És
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.