Egy remekbe szabott felújítás és egy alibi intézmény 665

Egy remekbe szabott felújítás és egy alibi-intézmény Kevés vonzóbb dolog van, mint a régi és az új értelmes kombinációja.

Reménykedtem, hogy az Ybl-féle egykori szivattyúház (majd kávéház, utána kaszinó, végül elhanyagolt rom) egy milliárdba kerülő felújítása valami ilyesmihez vezet majd. Különösen akkor, amikor híre ment, hogy a 33 éves Szőke Gábor Miklós szobrász retrospektív kiállításával nyit.

Aztán május elején taglócsapásként ért kedves barátném, a városvédők nagyasszonya, a közelben lakó Saly Noémi Facebook bejegyzése, amelyet a hvg.hu is visszhangozott (vigyázat, erős nyelvezet!): „Reggeli horror 2. Az az oszlopos kis előtér, ahol valaha zenekar játszott, 140 évig jó volt beüvegezetlenül. Jöttek Matolcsyék, megkaparintották, belebasztak ezer csavart Ybl mester oszlopaiba, most majd a fogadásokon elfér néggyel több állópult, hurrá. A kerthelyiség meg így néz ki, a fákat kivágták, a ciszternákhoz vezető lejárat olyan, mint egy utcai vécéé 1980-ban. Körben üvegkerítés (most mossák, de holnaptól megint koszos lesz), az egész placc lekövezve, nyáron garantált 60 fok. Ybl a két megmaradt gesztenyefával szerencsére háttal áll az egésznek.

P. S. helyesbítés: a rút lejárat nem a ciszternákhoz, hanem a volt széntárolóból kialakított kiállítótérhez vezet.” Így aztán nem mentem a megnyitóra, de gondoltam, hogy a Nemzeti Galériába igyekezve útba ejtem. Már messziről hívogatott egy ugrani készülő, fehér orrú, fából eszkábált oroszlán, Szőke Gábor Miklós emblematikus alkotás. Közel érve látszott, hogy az üvegezés egyetlen ponton sem ér a kőoszlopokhoz (persze attól még lehet, hogy valakinek nem tetszik – én és frissen érettségizett leányom mindenesetre nem tartozom közéjük). Hanem a nagy csalódás csak ezután ért. Nem az, hogy méregdrága a kávé – a turisztikailag ennyire frekventált helyen ez természetes. Hanem hogy híre hamva sem volt Szőke Gábor Miklós kiállításának. A május 25-én nyílt kiállítás június

10-ig tartott nyitva… Ezt inkább nem kommentálom – mert különben a dilettantizmus és a „pénz nem számít” fogalmak is előkerülnének.

A tinédzserek és a kortárs művészetektől idegenkedők között is népszerű, világszerte kapós művész legelső, retrospektív kiállítása, egyenesen ide készült művekkel, horribilis szállítási költségekkel csak két hétig tartott nyitva! Legalább két hónapra lett volna érdeklődő látogató, talán háromra is. Be se várták a szájpropaganda hatását, a heti- és havi lapok kritikáit…

Azóta volt már egy négy napig látható, Sanghajból érkezett kiállításon is túlvagyunk. Most a zseniális festő és rajzfilmes, Kovásznai György (1934-1983) kiállítása jön. A megnyitó ma lesz, de a csinos honlap még a sanghaji tárlatot hirdeti. És mondtam már, hogy mennyire rettenetesen hat az épület új neve? Ízlelgessék csak: „Ybl Budai Kreatív Ház”.

Mindennek ellenére a felújítás és annak a kortárs részei csillagos ötöst érdemelnek.

Jellemző, hogy a megnyitóról beszámoló, több tucat sajtóközlemény csak elvétve említi meg az építész tervezőt (Oláh M. Zoltán) és a restaurátort (Kelecsényi Gergely). Ennél is nehezebb volt kinyomozni a belső építész, Somlai Tibor nevét. Miatta lett az épület korrekt felújítás helyett kis túlzással: remekmű.

A Szőke Gábor Miklós „Félúton” című, az alkalomra készült filmje itt.

Alább néhány kép arról, hogy milyen volt a kiállítás. Most sajnálom csak igazán, hogy nem láthattam élőben.

(I. Ybl Miklós tér 9. www.budaikreativhaz.hu, nyitva minden nap 9.00–19.00. Mármint a kávéház. Néha kiállítással egybekötve.)