Egy nagyon angolos botrány – a HBO minisorozata_732

Egy nagyon angolos botrány – a HBO minisorozata Erre a háromrészes kosztümös sorozatra a gymben hívta fel figyelmemet az egyik sorstársam. Olyan ínycsiklandó dolgokat mondott, hogy öt perc múlva, amikor felléptem az elliptikus trénerre, már el is kezdtem nézni a tabletgépemen.

Az igaz történet egy arisztokrata származású, liberális politikus, Jeremy Thorpe életét meséli el, aki világéletében titkolta melegségét, de vesztére 1961-ben egy ingatag lelki egészségű lovászfiúval kezdett viszonyt. Aki tényleg belé szeretett. Amikor aztán Thorpe szokása szerint dobni akarta, nem hagyta magát. Azt akarta, hogy szeresse tovább. Amikor kiderült, hogy ez nem lehetséges, a vesztére tört. Eleltűnt Thorpe életéből, aztán újrakezdte keresztes hadjáratát.

A film 1965-ben kezdődik, (ahonnét visszatekintünk 1961-re, a viszony kezdetére), amikor a homoszexualitást Angliában még börtönnel sújtották. Mire Thorpe bíróság elé került, ezt a passzust már törölték a büntető törvénykönyvből. De a per végkimenetele így is, úgy is tönkreteheti Thorpe-ot.

A film sikerében oroszlánrésze van a főszerepet alakító Hugh Grantnak, aki már rég kinőtt a vicces szépfiú szerepekből, jelenleg ötvenkilenc éves. Káprázatosan sokszínű alakítást nyújt, ebben beveti még arcát erősen barázdáló ráncait is. Engedi magát öregnek, kétségbeesettnek fényképezni. Erőltetetten fiatalos mozgását olyan férfiaktól leste el, akik nem képesek megbékélni a közelgő öregséggel.

A film nem csak a magánéleti drámákkal foglalkozik, hanem követi Thorpe politikai pályáját is, és világossá teszi, hogy munkáját nagyon komolyan veszi, látjuk irodájában késő este, parlamenti beszéd közben, és persze akkor is, amikor egy előkelő magánklubban megkéri a belügyminisztert, hogy sikálja el valamelyik ellene szóló feljelentést.

Egészen kiváló alakítást nyújt a másik főszereplő, a Norman szerepét játszó fiatal színész, Ben Whishaw is. Valószínűtlen könnyedséggel

váltogatja az elesett, gyámolításra szoruló és a pénzéhes, dörzsölt zsaroló személyiségét. Abban is nagy formát fut, hogy az élet felkínálta nagy lehetőségeket kivétel nélkül mind eltékozolja.

Van a történetben valami mesebeli. Ez a világ, ez az Anglia nagyon messze van a mától. Ahogy kell, mellékszereplők garmadája tűnik fel rövidebb-hosszabb időre, kiemelkedik közülük Thorpe monoklit viselő anyja, aki hiszi is, nem is, a fia elleni vádakat, a hűséges politikustárs, a később Amerikába költöző Júdás, a homoszexuálisok elleni törvényt törölni akaró főrend, Thorpe és titkára. Érdekes a film dramaturgiája – a néző szimpátiája tűzön-vízen át kitart Thorpe mellett, még akkor is, amikor bíróság elé kerül (akkor már nem azért, mert meleg, hanem mert nyilvánvalóan meg akarta öletni volt szeretőjét). Aztán az utolsó negyed órában történik valami, amivel eljátssza a szimpátiánkat. Ráébredünk, hogy a film egyik szála nem más, mint vitriolos gúnyirat az angol osztálykiváltságok ellen.

Hatalmas élvezet a háromszor egy óra. Kötelező a kosztümös filmek, az angol történelem, a választékos angol nyelv és a bírósági drámák rajongóinak.

(A Very English Scandal, 2018, BBC. Rendezte Stephen Frears. Írta Russel T. Davies, John Preston. Fényképezte Danny Cohen. Zene Murray Gold. A főbb szerepekben Hugh Grant, Ben Whishaw, Alex Jennings, Patricia Hodge, Michele Dotrice.)