Egy gyöngyösi cigánylány, akinek nincs ideje a rasszizmusra, mert Woody Allennel akar forgatni – az OTP Junior portréfilmecskéje Tavaly nyáron, a szemem sarkából láttam a legnagyobb magyar bank fiókablakaira ragasztott reklámot, hogy elbukott, majd a bukásból felállt valóságos fiatalokkal reklámozza szolgáltatásait. Tetszett volna a dolog, de az általános reklámellenesség elnyomta a lelkesedésemet. Most azonban kapitulálnom kell. Amikor a Brazilok című filmről írottakhoz kerestem anyagot, akkor botlottam a hét perces portréfilmecskébe, és ahogy pestiesen mondják, lehidaltam tőle. Ennyi tartást, önreflexiót, viccességet, lelki szépséget régen láttam. Már 237 ezren látták, ami valószínűleg nagy szám a műfajban. És a kommentek is mind egytől-egyig pozitívak – vagy csak moderálja őket a bank? Ahogy az egyik poszt írja, Franciska története nem is igazi bukástörténet. Hiszen, ha valakit 16 éves korában nem vesznek fel a Színművészetire, az semmiképpen nem bukás. Ő maga is mondja, hogy amikor megkapta az első fizetését, akkor úgy érezte, révbe ért, minek ugrálni. Az a legérdekesebb, ahogy néhány szóval, végtelenül természetesen a rasszizmusról beszél. Nem érdemes ide másolni: hallgassák meg az ő hangján. Boldogan ide írnám a film készítőit, de nem találni, csak azt, hogy a Mito reklámügynökség készítette a filmet. Ők javasolták a banknak, hogy az OTP Junior márkát így reklámozzák. Két másik film is készült, Verrasztó Dávidról, illetve Marsalkó Dávidról. Azokat is érdemes megnézni. A koncepció kialakulásáról ezt írta az ügynökség egy közleményében: „Valószínűleg sok dolgot vagy rosszul, vagy egyáltalán nem tudunk a mai tizensok, huszonpár évesekről, de egy dologban biztosak lehetünk: bizonytalanok egy csomó mindenben. Nem tudják, hogy mi lesz velük, hogy maradjanak-e itthon vagy irány külföld, hogy csajozzanak-e/pasizzanak-e még, vagy állapodjanak meg az aktuális szerelem mellett, hogy érdemes-e egyáltalán továbbtanulni, és ha