Egy asszonyról elnevezett betűtípus
A betűtípusok iránti réges-régi vonzalmam még a gimnáziumban
kezdődött, amikor három éven át az Eötvös Diák című nyomtatott lap szerkesztője voltam, és meghatározhattam a címbetűket. Aztán
formálisan, magánúton tanultam ilyesmit, erről egyszer régebben írtam is a Hírlevélben. Vágytam arra, hogy legyenek ritka betűtípusaim, de rettenetesen drága volt az ilyesmi. Csodálatos
ajándék volt Zsótér László barátomtól, amikor 50. születésnapomra egy CD-n egy betűtípus minden fontját (változatát) megkaptam. A neve Mrs Eaves volt.
Ekkor tudtam meg, hogy Mrs. Eaves John Baskerville (1707-1775), a nagy betűtervező házvezetőnője volt, és segített neki a nyomdabizniszben is. Aztán egyszer csak a férje, Robert elhagyta őt, öt közös gyerekükkel együtt. Egy hónappal azután, hogy Robert Eaves meghalt, Baskerville elvette feleségül a nála három évvel idősebb özvegyet. (Azelőtt soha nem volt nős.)
Baskerville betűit fúrta a konkurencia. A mai klasszifikáció szerint „átmeneti antikvának” hívják a típusait, amelyek egymásra nagyon hasonlítanak. Angliában csak a XX. század első felében lett újra divatos. A Mrs Eaves típust az Emigre betűtervező cég vezetője
Zuzana Licko tervezte 1996-ben. Ezt fűzte hozzá, miután megjelent: „Szerintem a Mrs Eaves betűtípus a hagyományokat szerencsésen ötvözte egy modern csavarral. Elég ismerős ahhoz, hogy barátságos legyen, mégis eléggé más ahhoz, hogy érdekes legyen. Az eredeti
Baskerville-hez képest arányai miatt jól használható kis terjedelmű szövegek, például versek megjelenítésére, vagy elegáns címsorok és nyomtatott reklámok készítésére. Arra készteti az olvasót, hogy egy kicsit lelassítson és elgondolkodjon az üzeneten.”
Nagy siker lett, és a tervezők várták, hogy legyen groteszk változata.
Ez is megszületett, az lett a Mr Eaves típus, ugyancsak Lickótól.
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium
Eljátszottam a gondolattal, hogy megveszem magamnak a Mr Eaves típust – nagyon tetszik nekem. Ám rettentő drága. Egy ideje már lehet előfizetést venni, magánszemélynek évi 200 dollárért. Ezért a jutányos árért 150 ezer típust (inkább fontot, azaz változatot) lehet szabadon használni. De tekintve, hogy az általam használt szoftverek típusok százait kínálják ingyen, eltekintettem tőle. Mégis felfigyeltem arra, hogy egy másik, Atipo nevű kisebb „öntöde”
Safiro típusának Medium (közepesen vastag) fontját ingyen le lehet tölteni. A többi változatért pedig „fizessek, amennyit akarok”. Hűha, újabb forradalom az árazásban? Felmentem a honlapra, és közelről azért van egy javasolt ár, 20 dollár, de az igazán méltányosnak mondható. Sokkal olcsóbb, mint a nagy öntödéké.
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft