Egy önző szempont ceu 619

Egy önző szempont CEU-ügyben Sok embernek nem tetszik, hogy (a pillanatnyi állás szerint) veszélyben van a Közép-Európai Egyetem zavartalan, eddig megszokott működése – a részleteket mindenki ismeri. Lehet, hogy hamarosan megoldódik minden. Én nem csak azért drukkolok a kedvező végkimenetelnek, mert az jó a hazámnak, a városomnak.

Nem is csak azért, mert barátaim dolgoznak ott, és egyik lányom nagyszerű oktatást kapott, hihetetlenül odaadó tanároktól, különösen egy GB monogramú személytől, hanem van erre egy külön okom is.

Fejembe vettem, hogy könyvet írnék a CEU lipótvárosi campusának történetéről. Tehát nem az egyetemről, csak az épületekről. Kezdve a Nádor utca 9. szám alatti, 1820-ra datált Festetich palotától (az első kép 1948-ban mutatja a CEU mai főépületét), az 1990-es évek elején épített belső bővítésen át a legújabb, három etapos átépítésig, amelynek tavaly ősszel készült el az első üteme.

Az ötlettel felkerestem az előző rektort, John Shattuck-ot, akinek oroszlánrésze volt többek között abban is, hogy nem a városon kívül épült fel az új campus. Mindvégig heroikusan kitartott a becsületes versenyeztetés és pályáztatás mellett, félresöpörve a földkerekség néhány igen jelentős és híres irodájának pályázatát.

Tetszett neki az ötlet, de kellett némi noszogatás belülről: egy nap az építést belülről irányító, nagy tekintélyű építész-projektmenedzser hozta a hírt, hogy az én könyvprojektem bekerült az ún. „utolsó napi döntések” közé. Ez a CEU egy szép hagyománya. A mindenkori távozó rektor számára az egyetem támogatói összegyűjtenek egy összeget, amelyből támogathat néhány jövőbeni szakmai projektet.

Mr. Shattuck egy konkrét összeget tartalékolt a könyv a megvalósítására.

Megjött az új rektor, két hónappal később érdeklődtem belső mentoromnál, most már megmelegedett-e Michael Ignatieff,

felkereshetem-e a megbízás kapcsán, de kétszer is halasztó kérés érkezett. Aztán beütött a mennykő: nem csak azért nem kértem kihallgatást, mert a rektornak nem lehetett ideje rám, hanem mert ha az egyetem esetleg elköltözik, akkor nem is fejezik be az építkezést.

Meg az a pénz is nyilván másra kell majd.

Mindez arról jutott eszembe, hogy egy fontos építészeti szaklapban megjelent Bujovszky Tamás egy sor gyönyörű képe az ír tervezők, Sheila O’Donnell és John Tuomey bevezetőjével (alább az ő két rajzuk, a teljes projektről).

Egyelőre vigasztalódjunk ezzel. Megtekinthető itt.