Eduardo De Filippo: A komédia művészete Negyedikes lett egy színészosztály a Színház és Filmművészeti Egyetemen, akiket évek óta követek. A vasárnap délután látott vizsgaelőadás két részből állt. Az elsőben Eduardo De Filippo (19001984) olasz népszínműíró egyik, nálunk ritkán játszott egyfelvonásosát adták elő, amelyben egy frissen a városba helyezett prefektus tiszteletlen a balsorsú, helyi színidirektorral, aki (talán) elhatározza, hogy a délelőtti fogadóórát „megpuccsolja”, azaz a saját színészeit küldi, hogy játsszák el a helyi kérelmezőket. A feszültség abból ered, hogy nem tudjuk, hogy a direktor (aki mindössze azt kérte, hogy a prefektus jöjjön el aznap esti előadásukra) valóra váltotta-e fenyegetését vagy sem. A fiatalok derekasan küzdöttek a nehéz szerepekkel, de a mutatvány mégse volt átütő. Talán a darab poros egy kicsit… Hanem a második rész fergeteges volt. („Variációk és improvizációk De Filippo nyomán a mai Magyarországra”). A növendékek parafrázisokat adtak elő – tulajdonképpen a „kérelmező élethelyzetekre”. Volt itt polgármester, simlis, korrupt minisztériumi tisztviselő, kezdő, sírva fakadó gyámügyes, hajléktalan ügyintéző, vénséges vén ügyfél, akiből egyszer csak előjön egy átkozódó bibliai aggastyán, felforgató hajlamú független színházi ember, „lgbtaktivista”. Minden nagyon ismerős, hiteles volt. Csodásan működött az idős tanár életanyaga és a fiatal, gyurmaszerű lelkek együtthatása. Érdekes, hogy a fiatal üde lányok között egyik se klasszikus babaszépség. A fiúk között is csak az egyik Apolló küllemű. Van nagy komikus ígéret, szép jövőjű intrikus, Lear király alkat, nagy drámai amplitúdójú tragika-jelölt, van köztük nem is egy mindenes igásló alkat, aki élete bármely fázisában kiugorhat. Még minden lehet belőlük. Jó látni őket ilyen kifejlett állapotban, amikor még nem nyelte el őket a színházi aprómunka. (2017. március 12. vasárnap du. 3 óra, 130 perc. Fordította: Nemeskürty István. Az első rész szereplői: Lestyán Attila, Kovács