Downton Abbey – Michel Engler angol filmje_721

Downton Abbey – Michel Engler angol filmje Van olyan, aki nem látta az azonos című tévésorozatot? Ha igen, akkor a kedvükért gyorsan elmondom, hogy a sorozat egy kitalált helyszínen játszódik Yorkshire-ben, egy nagybirtokon, melynek neve Downton Abbey. A történet főszereplői az arisztokrata Crawley család és annak szolgálói. A család V. György brit király (II. Erzsébet nagypapája) uralkodása alatt birtokolja a downtoni birtokot. Az első évad 1912-ben kezdődik, a Titanic elsüllyedése utáni napon, majd 1914-ben ér véget.

Lord Crawley és amerikai felesége, Cora három igen különböző, a felnőtt kor határán járó lánnyal és népes személyzettel él együtt. Igen fontos szereplő a lord közelben élő, váratlanul be-betoppanó, özvegy édesanyja, Lady Violet Crawley, akit az angol film és színház nagyasszonya, Maggie Smith játszik.

Vagyis ez a sorozat ún. „upstairs/downstairs” (fent/lent) történet, ami célzás az urak és szolgák szobáinak fizikai elhelyezkedésére.

Eredetileg három évadra tervezték a sorozatot, de a több mint száz országra kiterjedt váratlan és elsöprő siker után három újabb évad készült, amely szerintem már nem volt képes a korábbi színvonalat tartani. Készült továbbá két karácsonyi különkiadás is.

Aztán a rajongók, ahogy lenni szokott, kikényszerítették a mozifilmet.

Vajon érdemes volt elkészíteni ezt a maratoni hosszúságú folytatást?

A revizoronline.hu portál vadonatúj videó-rovatában („Ítéletidő”) László Ferenc és Merényi Ágnes jót vitatkoznak erről, pro és kontra. Érdekes módon a végtelenül szigorú ítéleteiről ismert férfi kritikus dicséri a filmet, nem fordítva. Az ő leleménye a szeretetteli „kastélypornó” kifejezés, ami arra céloz, hogy a Highclere kastélyban forgatott film készítői által felküldött drónok vagy tucatnyiszor mutatják a szépséges kastélyt mindenféle változatos szögből. De sokszor látjuk a kastély báltermét is, a végtelen folyosókat, ilyenolyan szobáit.

A film cselekménye 1927-ben pereg le néhány hét alatt. Az első jelenetben egy levél útját követjük: a király írta, hogy egy napra meg kíván szállni Downton Abbey-ben. Mintegy fél óra a készülődésről szól, a film zöme pedig magáról a látogatásról. A forgatókönyv csekély mértékben, de küzdött azzal a problémával, hogy a moziba bizony betévedhetnek olyanok is, akik nem látták a sorozatot.

A filmet egy túlméretes virslinek éreztem, amely itt-ott szétrepedt ugyan a sok belé zsúfolt cselekményszáltól, de azért az íze és zamata nem veszett el. A régimódi környezet és a modern témák (melegség, észszerű alkalmazkodás a megváltozott társadalmi viszonyokhoz) érdekes feszültséget okoznak. Talán túlzás volt a merényletkísérlet erőltetett vonala, de végtelenül bájosnak hatott a többszörös szerelmi szál elvarrása, és lady Violet „búcsúáriája”. Ahogy a sorozatban megszoktuk, számos látszatról kiderült, hogy mögötte mindennapi magyarázatok rejtőznek, nem is olyan mélyen.

A film, ahogy a sorozat is, valóságos „casting-remekmű”. A legkisebb szerepeket is nagyszerű színészek alakítják, akik alkalmasint ebben a történetben más karaktereket is nagyszerűen alakítanának. Egy dolgot sikerült elkerülni a cselekményben: a hatalmi arroganciát – ami természetesen az angol osztálytársadalom alappillére volt 1927-ben.

A Downton Abbey film derék mestermunka, amely bőséges élvezeteket nyújt. Aki nem látta a sorozatot, annak is érdekes lehet, de ízfokozó élmény lehet egy ismerőstől kapott öt perces, képekkel illusztrált gyorstalpaló bevezetés.

Azt hinné az ember, hogy akkor már végleg véget ért a sorozat. Pedig nem. Arról szól a fáma, hogy a sorozat és a film forgatókönyvírója egy ún. „prequel”-en, előtörténeten dolgozik, ami Lord Crawley és felsége fiatalságáról szól majd. Alig várjuk!

Előzetes itt.

(Forgatókönyvíró Julian Fellowes. Fényképezte Ben Smithard. Vágó: Mark Day. Zene: John Lunn. A főbb szerepekben: Hugh Bonneville, Jim Carter, Michelle

Dockery, Elizabeth McGovern, Maggie Smith, Laura Carmichael, Penelope Wilton, Imelda Staunton.)