Dheepanfilm

Dheepan – Jacques Audiard francia filmje A párizsi vérengzés hetében láttam azt a francia filmet, ami idén Cannes-ban elütötte a Saul fiát az Arany Pálmától. Megrendítő erejű film a kultúrák különbözőségéről, az asszimiláció lehetséges és lehetetlen voltáról. Sri Lankán kezdődik a film, éppen tömeges temetés zajlik. Aztán valamilyen menekülttáborban vagyunk, egy férfi megkapja valakinek az útlevelét, és „családot” toboroz, hogy egy már nem élő család útleveleivel azok helyére léphessenek. Aztán ők hárman, akik nem ismerik egymást, elindulnak a hosszú útra.

Várakozásainkkal ellentétben erről a hosszú útról egyáltalán nincsenek képek. Egy merész vágással Párizsban látjuk viszont hőseinket. A férfi, aki alig tud franciául, Párizs egyik lepusztult külvárosában kap házgondnoki állást. Itt bandaháborúk kereszttüzébe kerül a család. Az igazán eredeti dramaturgia szerint nem értjük pontosan, hogy ki kicsoda, ki kivel van – pont úgy, ahogy a bevándorlók sem értik.

Rengeteg minden történik (még a főszereplő egykori katonai felettese is előkerül, a lázadóknak való pénzszerzésre buzdítja őt, de hiába). A nő is munkát vállal, „véletlenül” éppen az egyik bandavezérnél. A kislány egyre jobban beletanul az itteni életbe. A magas házban, ahol laknak, évek óta nem működik a lift. Dheepan (a cím a főszereplő keresztneve) állandóan a lifttel bütyköl. Azt várnánk, hogy ez lesz a vége: elindul a lift – azaz Dheepan beérkezett, asszimilálódott. De erre soha nem kerül sor. Egyszer csak a cselekmény drámai fordulatot vesz. Érdekes, megjósolhatatlan kimenetű, nagy film, amely érdemben ad hozzá Franciaország, a menekültek és a traumát átélt emberek megértéséhez.

A pénteki lövöldözések megértésében nem segít.

(109 perc, a főbb szerepekben Jesuthasan Antonythasan, Kalieaswari Srinivasan, Claudine Vinasithamby. Fényképezte Éponine Momenceau. Megtekinthető a Cirko-Gejzír moziban.)