Déri Miklós portréi a Deák Erika Galériában A három jelentős magángalériát, a Deák Erikát, a Knollt és az acb-t saját magam alkotta terminussal „arany háromszögnek” hívom, mert néhány percre vannak egymástól, ha egy-egy szombaton végigjárom őket, megvan az a csalóka érzésem, hogy tudom, mi a dörgés a magyar szcéna berkeiben. (Most a térképen is megnéztem, háromszögnek aligha lehet nevezni a formát, a három galéria szinte egy egyenesen fekszik.) Deák Erika most tematikájában szokatlant húzott: Déri Miklós különleges fekete-fehér portréi közül állított ki egy csokorra valót. Déri 1990-ben végzett az akkori Iparművészeti Főiskolán, az első nemzedékhez tartozott, amely felsőfokú fotográfiai tanulmányokat végezhetett Magyarországon. Aztán 1992 és 2002 között a Magyar Narancs fotórovat-vezetője volt, ezután kormányfők fotósa lett, Medgyessytől Bajnaiig. Manapság ezért nem könnyű neki a megélhetés. Az emberi arc rögzítése a fotográfia megjelenése után nem azonnal volt képes versenyre kelni a festett portréval. A huszadik században azonban óriási eredményeket mutatott fel, elég csak Richard Avedon, Yousuf Karsh vagy Helmuth Newton képeire gondolni. Magyarországon pedig Korniss Péter Huszonnégy mai magyar című kötetében a sikeres romák portréira, vagy Valuska Gábornak a Margó irodalmi fesztivál számára készített sorozatára. Déri Miklós portréi első látszatra gyalázatosan kegyetlenek. Idősebbnek, lepusztultabbnak mutatja alanyait, akik leginkább nemzedéktársai, a rendszerváltás idején teljes fegyverzetben előbukkanó „ide nekem az oroszlánt is” generáció tagjai voltak. Olyan, mintha a Photoshop elleni lázadás lenne. Ez a leleplező kvázikegyetlenség leginkább a női alanyok esetében szembetűnő. De ha már eltöltöttünk néhány percet a képek nézegetésével, akkor az az érzésünk támad, hogy nem erről van szó. A fotográfus az idő
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.