Dekameron 2023 – Szikszai Rémusz rendezése a Bábszínházban
Nagyon régen jártam a Bábszínházban, utoljára a gyerekeimet vittem oda. Annak ellenére, hogy jól tudtam: mindig is tartottak felnőtt előadásokat. (Már 1951 óta!) A Színikritikusok Díja kellett ahhoz, hogy megtörjön a jég.
Már a belépéskor pozitív sokk ért: nem az emlékeimben elevenen élő, évtizedek óta változatlan, lepusztult színházbelső fogadott, hanem egy friss, világos, eredeti belsőépítészeti és design megoldásokban bővelkedő enteriőr. (Például a társulat bemutatása, a következetesen használt betűtípus, a fehér szín primátusa, földre állított, felülről nyitott vitrinek stb.) Mint megtudtam, ez nem egy nagy átépítés során változott meg (ilyen utoljára 1972-ben volt), hanem fokozatosan, a nyaranta esedékes kisebb felújítások eredménye mindez. Az aulában, a falon lévő nagy méretű színész fotókat Hamarits Zsolt készítette.
A pandémia hatalmas társadalmi megrázkódtatás volt, ha túlzás is azt párhuzamba állítani a középkori pestisjárványokkal. Ezért is jutott eszébe a színháznak vagy a rendezőnek, hogy a középkor végén élt
Boccaccio ötlete alapján megkér tíz mai írót, hogy írjon egy-egy jelenetet. A tíz szerző között a mai irodalom nagyágyúi mellett vannak kevésbé ismertek is – ezek szerint nagy reményre jogosító alkotók.
(Gimesi Dóra, Fábián Péter, O. Horváth Sári.) Egy írással a suttogó propaganda szerint a rendező nem tudott mit kezdeni, a hiányt ő maga egészítette ki az utolsó jelenettel.
Az előadás végül így állt össze: Első történet | Jászberényi Sándor: Magok
Második történet | Závada Péter: Levél Mantovába a veronai karanténból
Harmadik történet | Háy János: Istenháta
Negyedik történet | Székely Csaba: Saját kis koronavírusunk
Ötödik történet | Parti Nagy Lajos: Sybles és fia
Hatodik történet | Tasnádi István: Numidák
Hetedik történet | Gimesi Dóra: O. hazatér továbbáll
Nyolcadik történet | Fábián Péter: Hiddel Béla
Kilencedik történet | O. Horváth Sári: Lehet, hogy ez az utolsó
Tizedik, avagy a kerettörténet | Szikszai Rémusz
Amikor először felgördül a függöny, nagy meglepetésre egy repülőtéri váróteremben vagyunk, ahol nagy a nyüzsgés. És egyetlen bábot sem látunk, és ez nem csak a nyitójelenet kivételessége. A jelenetek csupán kisebb részét játsszák bábok, esetleg a főszerepet. Jelző nélküli színházat látunk egész este. Az egy szünettel játszott előadás olyan hosszú, hogy hat órakor kell kezdeni, fél tíz után van vége. De őszintén mondhatom: mindvégig lebilincselően érdekes és változatos.
Némelyik jelenet harsányan vicces, a másik félelmetes, és van trükkös dramaturgiájú, megrendítő, vagy éppen lélekbúvár jellegű. Van amelyik az animációs film eszközeivel él, két színész élő narrációja mellett.
Összességében az előadás korunk nyavalyáit veszi sorra, mintha a gyakran használt polikrízis terminust egy prizmával önálló színekre bontaná, hogy jobban megértsük. A jelenetek között minden alkalommal visszatérünk a repülőtérre.
Az is nagy meglepetés, hogy milyen remek színészi alakításokat élvezhetünk. Mindössze egy vendég, Fodor Tamás szerepel az előadásban, a többiek a társulat tagjai. Ez a magyar bábszínész képzés érdeme. Okai bizonyára sokrétűek. Az egyik talán az lehet, hogy a pesti színészképzés közismerten őrületes túljelentkezési adatai egyes tehetségeket errefelé orientáltak, ahol könnyebb bejutást reméltek, s kaptak. Az eredmény mindenesetre lehengerlő.
Ám a honlapon szereplő színész életrajzok nem támasztják alá hipotézisemet: a mai társulat tagjai sokfelől érkeztek, egyáltalán nem csak a hivatásos képzésből. A darab legidősebb színésze, a jelentős élő szerepeket alakító Blasek Gyöngyi 59 (!) éve került a színházhoz, és
csak azután végezte el a házon belüli tanfolyamot, azóta játszik itt.
Pallai Mara ellenben vidéki bábszínházakban játszott, de eközben francia szakon diplomázott Debrecenben, és doktorátusa is van, emellett drámainstruktori diplomát is szerzett az SzFE-n... Az igazgatónőnek bábszínészi diplomája mellett van doktorátusa is. Sok helyről érkezett, tehetségtől és önbizalomtól duzzadó, művelt társaság alkotja a társulatot.
Nem volt olyan jelenet, amely ne kötött volna le, de kedvencei mindenkinek vannak. Nekem az egyik Háy János Istenháta című báb balladája, amelyet három részre bontottak és merev bábokkal és élő videózással tették elevenebbé. Az egész egy tévésorozat paródiaként is hat, ráadásul mindvégig a fekete humor eszközeivel él.
Másik nagy kedvencem Gimesi Dóra O. hazatér továbbáll című jelenete, amelyben egy szívklinika várótermében hallgatjuk ki a rettegve várakozó asszonyok beszélgetéseit. A jelenet nagy csattanóval zárul, eközben a bábjátszásnak olyan mesteri alkalmazását láthatjuk, ami alighanem benne lesz az annalesekben.
Van egy jelenet, amely a rendszerváltás körüli időkbe repíti a nézőt, ez Fábián Péter Hiddel Béla című jelenete, amely az operett eszközeivel él. A főszereplő strandbüfés fiatalember (botcsinálta kisvállalkozó) a becenevén szerepel. Azért hívják így, mert mindent elhisz...
A telt házas előadás premierhangulatban, a közönség ovációjával zárult.
(210 perc, egy szünettel. Rendezte: Szikszai Rémusz. Írták: Fábián Péter, Gimesi Dóra, Háy János, Jászberényi Sándor, O. Horváth Sári, Parti Nagy Lajos, Székely Csaba, Szikszai Rémusz, Tasnádi István, Závada Péter. Dramaturg: Gimesi Dóra, Szikszai Rémusz.
Zeneszerző: Dinyés Dániel, Subicz Gábor. Zenei munkatárs: Udvarhelyi Gábor. Mozgás: Hojsza Henrietta. Bábtervező: Hoffer Károly. Díszlettervező: Zöldy Z Gergely. Jelmeztervező: Szelei Mónika. Mozgóképtervezők: Varga Vince, Horesnyi Máté.
Vademecum
Fénytervező: Szondi György. Szereplők: Ács Norbert, Barna Zsombor, Bartha Bendegúz, Blasek Gyöngyi, Ellinger Edina, Fodor Tamás m.v., Hannus Zoltán, Kovács Judit, Pallai Mara, Pethő Gergő, Podlovics Laura, Spiegl Anna, Tatai Zsolt.)
Plakát: Nagy Gergő (grafikus).
Vademecum Newsletter 963/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft