David Lagercrantz: Ami nem öl meg (a Millennium trilógia folytatása) A betűk útján való nemes szórakozást nyújtó olvasmányokat nem mindig könnyű beszerezni. Mikor az ember arra vágyik, hogy ragadja el valami izgalom. Nem, ezúttal nem akarok sem tanulni, sem nemesedni, most nem kell életre szóló élmény. Stieg Larsson, az északon felnőtt science fiction rajongó, a kommunista pártot is megjárt, küzdelmes életű entellektüel és folyóirat-szerkesztő biztos sok ilyet olvasott életében. A negyedik X után aztán úgy gondolta, ő jobbat tudna írni. A maga örömére írt három vastag kötetet, de nem is akarta kiadni, csak nem sokkal 50 éves korában bekövetkezett halála előtt. (Hét emeletet kellett felmennie a lakásába, mert elromlott a lift, szívrohamot kapott.) A Millennium Trilógia (köteteit külön-külön dicsértük a Vademecumban) óriási siker lett, 2008-ban ez lett a világ második legnagyobb példányszámban eladott könyve (Európában az első). Lehetett olvasni, hogy 10 kötetesre tervezte a sorozatot, és a negyedik kötet jó részét már meg is írta, vázlatok léteztek néhány további kötetre. Larsson váratlan halála után dolgai nem imádott élettársára, Eva Gabrielssonra, hanem apjára és fivérére maradtak – a könyvek jogai is. Hatalmas veszekedés tört ki, amit a svéd sajtón kívül a Vanity Fair magazinban is követni lehetett. A papírok, vázlatok úgy látszik Gabrielssonra maradtak, a jogok viszont a családra. Utóbbiak a kiadóval egyetértésben megbíztak egy másik szerzőt az első folytatás megírásával. Ez jelent meg most magyarul. Ha röviden kell nyilatkozni, akkor a summázat: igen, érdemes elolvasni. A figurák elevenek, a cselekmény fordulatos. Az érintett témák foglalkoztatják az embert (hatalmas kémszervezetek digitális kémkedése, gazdag emberek, akik „lehajolnak minden fillérért”, az autisták speciális világa, stb.).