Daniel Kehlmann Tyll_671

Daniel Kehlmann: Tyll Ritkán olvas az ember olyan könyvet, amelyről néhány oldal után úgy érzi, hogy remekmű. Mert egyrészt sodorja magával az olvasót a szöveg, azonnali élvezetet is nyújt, és mégis, szinte minden lapozáskor érezni azt, hogy a regény valami sokkal általánosabbról IS szól.

A főszereplőt, a nagy csínytevőt és mutatványost, a valóban kb. 1300 és 1350 között élt Tyll Ulenspiegelt (más nyelvjárásban Eulenspeigelt) az írói képzelet háromszáz évvel későbbre, a Harmincéves Háború (1618-1648) idejére varázsolja. A könyv tehát egyetlen ember végtelenül részletes portréja, kissé ugrálva az időben, de tendenciájában a gyerekkor felől az időskor felé haladva. A legelső fejezetben a mutatványos egyik híres csínyét mutatja be „Cipők” címen, amikor a cipollai erejű Tyll ráveszi a főtéren összeverődött bámész falusiak tömegét, hogy mindenki vegye le a jobb cipőjét és dobja el jó messzire. Ezt könnyű volt megtenni, megtalálni a saját cipőjüket persze már jóval nehezebb. Miközben összeverekednek, az író képes a falusiakat egyenként, névvel és foglalkozással együtt, külön-külön egyéníteni.

A következő fejezetben visszaugrunk Tyll gyerekkorára, a saját bőrünkön érezzük meg, milyen egy szegény molnárcsaládban felnőni, ha valaki olyan erős elhivatottságot érez a másfajta élet iránt, hogy minden verést elvisel. A regény talán legfontosabb témája az egyéni szabadság lehetősége és annak ára.

Fontos mellékszereplő Tyll apja, Claus Ulenspiegel, aki szintén a szabadságra vágyik, de sokkal hagyományosabb módon, a könyvekből megszerezhető tudás révén. Egy nap aztán a „középkori ávósok”, a jezsuiták eljönnek Claus-ért, és kínvallatással beismertetik vele, hogy boszorkányságban bűnös. Tyll ekkor dönt úgy, hogy megszökik, és démoni meggyőző erejével képes magával vinni Nele nevű lánypajtását, aki régóta csodálja Tyll különös képességeit.

A könyv mozaikokat villant fel az elképzelt Tyll életéből.

Megismerjük tanulmányait és hányódásait a Harmincéves Háború Európájában. Egy időre balsorsú Frigyes, rövid uralkodása miatt „téli királynak” csúfolt, cseh király szegényes hágai „udvarába” keveredik. Érdekes melléktéma Tyll és Nele szoros, de nem férfi-nő kapcsolata.

Nele tehetséges, „okos nő”, aki a pék lányaként rá váró, kiszámítható sors elől menekült el. Az a fajta szabad ember, aki egyszer majd megragad egy kínálkozó lehetőséget, és elkanyarodik a normalitás felé. Ugyancsak izgalmas mellékszál a korabeli sarlatán tudomány állapota. A Tyll apját elveszejtő két jezsuitáról később kiderül, hogy afféle „megélhetési tudósok”, akik ontják magukból a könyveket, egészen hajmeresztő témákban. A fiatalabbik, a tanítvány még túl is szárnyalja mesterét. Őt később is látjuk, amikor kimerészkedik a terepre, hogy sárkányvért szerezzen a pestis gyógyítására.

A könyv vége felé ráébredünk, hogy a legnagyobb témája nem is a háború, hanem a forrongó, lassanként új, stabilabb formát magának kiizzadó Európa. Az utolsó fejezet a vesztfáliai Osnabrückben játszódik, ahol már öt éve vajúdik a tartományról elnevezett béke, amelyet végül 1648-ban kötöttek meg.

Ezt a könyvet gyönyörűség olvasni, elejétől a végéig. Sodró erejű, vicces olvasmány. Viccesnek persze csak a távoli kor miatt érezzük a történteket. Végezetül egy nagy művész portréját tesszük el magunknak, aki a középkor legvégén élte szabad, de végtelenül magányos életét.

Az 1975-ben született egykori irodalmi csodagyerek igazi nagy íróvá vált, napjainkban Európa egyik legfontosabb szerzője. Magyarul minden könyve olvasható, a Vademecum már négy másik könyvéért is lelkesedett.

(Rowohlt, 2017, Magvető, 2018, fordította Fodor Zsuzsa, a fordítást az eredetivel egybevetette Győri László, 417 o., ára 4999 Ft.)