Vademecum Newsletter 955/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Csuhai István, ezúttal nem szoborról
Vannak városok, ahová rég készülök elmenni. Genova azóta van a kívánságlistámon, amióta (1990 körül) először hallottam azt a városi legendát, hogy a Gellért-hegy északi lejtőjén álló, vörös téglás
Schoch-Hegedüs-villa egy genovai épület pontos mása lenne... Aztán írtam az ottani turisztikai hivatalnak, egy fényképet is mellékeltem.
Nos, a hír nem igaz, pontosan ilyen villa nincs arrafelé, de hasonlók vannak. Az ihlet származhatott az olasz városból.
Mindez onnét jutott eszembe, hogy Csuhai István, az Élet és Irodalom neves kritikusa, aki csodás, Csak a képre emlékezem című blogot is ír, szinte kizárólag közös szenvedélyünkről, a szobrokról. Ezúttal viszont egy hosszú posztot szentelt egy genovai – minek is? Lakberendezési áruháznak? Emelt szintű ócskásnak? A poszt címe: Portéka. „Genova belvárosában, a Garibaldi utca 12. szám alatt egy eredetileg a XVI. században épült, az idők során többször átépített városi palota első emeletén egy Life Style Store (vagy hogy áramvonalasabban, a hely szelleméhez jobban illő dizájnnal írjam, LifeStyleStore)
bemutatóterem áll, egyszerre kiállítóterem és bolt, és mint utólag megtudtam, kibérelhető esküvői helyszín is. Az üzletet egy család viszi, apa, anya és fia, de ha ez kiállítóterem, akkor nincsenek benne teremőrök, ha pedig áruház, nincsenek benne pénztárak, előttük fizetésre kígyózó sorban vagy ténferegve várakozó vevőkkel. A kereskedelmi tevékenység — ami szemmel láthatóan folyik azért, időnként feltűnt olyan látogató egy-egy sürgölődő bennfentes kíséretében, aki inkább mintha vásárlóként viselkedett volna, a tárgyak mellett pedig mindenütt jól láthatóan kiírva ott volt az áruk — itt valami nagyon átlényegült, intim folyamatnak számít.”
Néhány kacskaringós bevezető gondolat után így kezdődik a poszt. És aztán halad, halad teremről teremre, eleinte a vendéglátás és a kulinária területén kóborolva, egészen a háztartási gépekig, különös
Vademecum Newsletter 955/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
tekintettel a modern kávéfőző gépekig. Több tucat fényképpel illusztrálva. Aztán elér a díszítő művészetekig, mindenféle nívós dísztárgyak, kisplasztikák, gramofon, csocsó, egy-egy autómodell, sőt egy működőképes, különleges bicikli...
Végül a poszt végén magyarázatot kapunk arra, hogyan is kerültünk ide:
„Az egész látogatás tavalyi bulgáriai utazásunk óta hűséges
útitársam, Zsuzsa ötlete volt, ő találta meg a helyet, ő navigált oda az épülethez, a pontos címhez, anélkül, hogy előtte elárulta volna, pontosan hova is tartunk. Nem tudtam utólag elhessegetni a feltételezésemet, hogy a látogatás a részéről önkéntelenül is válasz volt egy-két nappal korábbi naiv és megzavarodott, még az első
szállásra megérkezéskor, akklimatizálódásom előtt feltett kérdésemre, hogy hát mondjon valamit, ami igazán olasz. És a pillanatnyi elmekihagyás után már magam is soroltam mindent, autóktól a fürdőkádon át a járólapokig és a falicsempékig, kávétól a tésztán át a fűszerekig (a Kádár-korszak legvégének és az utána következő
szakasznak a magyarja mintha mindig is olasz szeretett volna lenni a saját hazájában), de az igazi válasz a kérdésemre minden kétséget
kizáróan a Via Garibaldi 12 volt, a hétköznapi olasz élet meglepően és furcsán összesűrített kvintesszenciája.”
(A teljes szöveg, a csaknem száz képpel elolvasható itt.)
Vademecum Newsletter 955/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft