Csikygergelybuborekok

Csiky Gergely: Buborékok – a Mohácsi fivérek produkciója a Radnóti Színházban A Mohácsi fivérek különleges teremtményei a magyar kőszínházi szcénának. Az általuk képviselt vándorcirkusz-eszményt fél tucat jelentős színházban képesek megvalósítani – igaz, nem kis hibaszázalékkal. A városi legenda szerint van olyan színigazgató, aki szerződésben szabja meg a produkció perckorlátait és a be nem tartás szankcióit. Láttam már sok tehetséggel létrehozott, mégis széteső, végtelenül elnyújtott előadást, ahonnét csak két okból nem tudtam elmenekülni: mert a sor közepén ültem – és mert nem volt szünet.

Erre a premierre is fél szívvel mentem el, de percek alatt megéreztem, hogy ezúttal nem lesz baj.

A két szünettel játszott társasági darab hibátlanul működik egész este.

A fivérek ezúttal nem szupererős virslibőrnek tekintették az eredeti kereteket, amelyekbe korlátlanul bele lehet gyömöszölni mindenfélét, úgyse pukkad ki… Hanem finom sebészi késsel nyúltak a szöveghez.

Továbbépítették a jellemeket, leheletfinom, de nagyon vicces poénokat iktattak be. Például a darab fontos eleme egy közbeszerzési ügy. Ezt az eredetiben a „Körös-szabályozási munkálatokra” írták ki.

Ebben az előadásban „a Sebes-Körös lassítására” szólnak a munkák. És így tovább. Konzekvens, abszurd finomhangolásnak lehetne elnevezni az ezúttal követett módszert.

(A darabot nem helyezték a mába, a ruhák kb. a harmincas éveket idézik.)

Az utolsó jelenetet, ahol a nagy hepiend bekövetkezik, sikerült az abszurdig fokozni és a feje tetejére állítani. Anélkül, hogy elárulnánk a poént, kijelenthetjük, hogy van egy nagy meglepetés, amellyel kapcsolatban mindenkinek van egy önleleplező szava. De aztán mindenki talál magának párt. Ha nem is úgy, ahogy eredetileg gondolták.

Móka, kacagás, igazi karakterek, mélység (legalábbis annak a délibábja). Komoly siker, a Radnóti Színház legnagyobb sikereinek regiszterében: a művész színház és a kommersz között pontosan kicentizett félúton.

Bálint András, a három évtizede regnáló direktor nem pályázik újra.

Sajnos nem nevelt ki utódot magának. Arra meg senki se számítson, hogy olyan korszakos tehetségek labdába rúghatnak, mint mondjuk Bodó Viktor, Schilling Árpád vagy éppen Balázs Zoltán. Szerintem Koppenhágában egy ilyen esetben a főpolgármester már nyúlna is a telefon után, és többeket is biztatna a pályázásra. Nem tenné hozzá, hogy hallgat majd a szakmai zsűrire, mert mindenki tudja, hogy így szokott lenni.

(2015. március 1. A főbb szerepekben Kováts Adél, Gazsó György, Schneider Zoltán, Petrik Andrea, Szávai Viktória, Adorjáni Bálint, Szabó Kimmel Tamás, Márton András. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Remete Kriszta. Zene és koreográfia: Kovács Márton.)