Csiky Gergely: Buborékok – a Mohácsi fivérek produkciója a Radnóti Színházban A Mohácsi fivérek különleges teremtményei a magyar kőszínházi szcénának. Az általuk képviselt vándorcirkusz-eszményt fél tucat jelentős színházban képesek megvalósítani – igaz, nem kis hibaszázalékkal. A városi legenda szerint van olyan színigazgató, aki szerződésben szabja meg a produkció perckorlátait és a be nem tartás szankcióit. Láttam már sok tehetséggel létrehozott, mégis széteső, végtelenül elnyújtott előadást, ahonnét csak két okból nem tudtam elmenekülni: mert a sor közepén ültem – és mert nem volt szünet. Erre a premierre is fél szívvel mentem el, de percek alatt megéreztem, hogy ezúttal nem lesz baj. A két szünettel játszott társasági darab hibátlanul működik egész este. A fivérek ezúttal nem szupererős virslibőrnek tekintették az eredeti kereteket, amelyekbe korlátlanul bele lehet gyömöszölni mindenfélét, úgyse pukkad ki… Hanem finom sebészi késsel nyúltak a szöveghez. Továbbépítették a jellemeket, leheletfinom, de nagyon vicces poénokat iktattak be. Például a darab fontos eleme egy közbeszerzési ügy. Ezt az eredetiben a „Körös-szabályozási munkálatokra” írták ki. Ebben az előadásban „a Sebes-Körös lassítására” szólnak a munkák. És így tovább. Konzekvens, abszurd finomhangolásnak lehetne elnevezni az ezúttal követett módszert. (A darabot nem helyezték a mába, a ruhák kb. a harmincas éveket idézik.) Az utolsó jelenetet, ahol a nagy hepiend bekövetkezik, sikerült az abszurdig fokozni és a feje tetejére állítani. Anélkül, hogy elárulnánk a poént, kijelenthetjük, hogy van egy nagy meglepetés, amellyel kapcsolatban mindenkinek van egy önleleplező szava. De aztán mindenki talál magának párt. Ha nem is úgy, ahogy eredetileg gondolták.