Cseppkánon. Hogy vagy Hérakleitosz? (Artus – Goda Gábor Társulata) A tánc, a balett fehér folt Hírlevélíró műveltségében. Erőltetni erőlteti, hogy járjon kiemelkedő tánceseményekre, de valahogy nem szívből jön. Talán mert fiatal korában nem érte el az átbillenési pontot, nem ismerte meg a tánc nyelvét. Táncban sokkal hamarabb feladja, mint színházban, filmben vagy versben… Sokkal alacsonyabb a tűréshatára. Ez a kortárs táncszínházi alkotás a régebben látott, Olümposzt ostromló előadásokhoz képest (talán az egy Pina Bausch-t kivéve) valóságos megaprodukció. Rengetegen nyüzsögnek a színpadon. Fények, beszédhangok, énekhang, víz, esőpermet. Az alkotók egyszerre, sokfelől támadják az érzékeket. Nagyjából biztos voltam abban, hogy egy kukkot sem fogok érteni belőle – kellőképpen ellazított lélekkel érkeztem hát. És valóban, tátottam a számat, nem értettem semmit. 20-25 perc kellett, hogy igazán belehelyezkedjek a speciális gesztusvilágba, hogy felüljek a zene, a mozdulatok hátára, akkor már egyszer csak azt gondoltam, hogy az igéző szemű zöld ruhás táncosnő engem, éppen engem néz a tizenharmadik sorban… Már élveztem a hirtelen ritmusváltásokat, a világtól távol kerültem, gondjaim elhussantak. Hazajövet megnéztem mit fűzött a rendező a darabhoz: A koncert: Egy elhangolódott rozoga zongora, egy olvadó jégtömb, a csepegés, a sistergő gőz és a színpadot elárasztó eső kánonja hullámoznak együtt egy 17 tagú kórus hangáradatával. A tánc: Az előadás egyik szellemi és egyben koreográfiai alapeleme a Tai Chi Chuan művészete. Az áramlás, a nyugalom, az ellentétes minőségek tiszta, éles szembefordítása és kiegyenlítése. A folyamatos jelenlét tudatállapota mozdulatban.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.