Csehovsiralyazatriumban

Csehov: Sirály – Fehér Balázs Benő rendezése az Atrium FilmSzínházban Ha az Atriumba belépek, mindig páni öröm fog el. Itt az autonómiák láncolata nem csak szellemi, hanem anyagi értelemben működik. A helyet, mint az köztudomású, egy magán mecénás pár vásárolta meg és bocsátotta egy színházcsináló csapat rendelkezésére. Állandó társulat nincs, produkciókat fogadnak be, hoznak létre. Ez a mostani Csehov a Kultúrbrigád produkciója, amelyet egy valahai gimnáziumi tanár és két egykori diákja alkot. Ők működtették éveken át az igen sikeres 7ora7.hu portált (a név a színházi előadások valóságos kezdési időpontjára utalt). A portál már nem elérhető – a hozzá kapcsolódó Facebook lapon így búcsúztak tőle: Nyugodjon békében!

Aztán három évvel ezelőtt a triumvirátus azzal lepte meg a portál mecénását, hogy a sok kritikaírás után úgy érzik, szeretnének egy produkciót létrehozni. Rendben, mondta M. úr, egyetlen produkcióra való pénzzel beszállok, de tovább csak akkor lesz, ha visszajön a pénz, mert akkor azzal új produkcióba is foghattok… Ez volt a nagy sikerű Vaknyugat című előadás. A Kultúrbrigád nem választott rosszul, a számítás bejött. Aztán jött az Igenis, miniszterelnök úr!, az Őrült nők ketrece, mindkettő igazi nagy siker. Ezúttal a Kultúrbrigád nagyot kockáztatott: Csehovot tűzött műsorra, ráadásul a rendező pályakezdő – aki még mindig hányódik a színészi és a rendezői lét között.

Hatalmas hírveréshez juttatta a produkciót egy szokatlan szereplőválasztás. Arkagyina, a kiöregedett színésznő szerepére Oszvald Marikát, az Operettszínház szubrettjét kérték fel. Ez aztán a fősodorbeli, sőt a bulvármédia érdeklődését is felkeltette.

Az Atrium-beli Sirály friss érdekes, jófajta színház, keveredik benne a világábrázolás és a szórakoztatás. A szöveget meghintették egy csipetnyi malackodó szóhasználattal, ettől hamísítatlanul mai hatást kelt.

Az 1912. évi magyarországi bemutatóval együtt ez a negyvenkettedik magyar Sirály produkció. Lényegében hűségesen követi az eredetit, persze nem három, hanem ahogy ma szokás, egy szünettel.

Legfontosabb jellemzője, hogy a rendező ahol csak lehetséges, a játékmódot a groteszk és a fantasztikum felé nyomja. Ennek legfontosabb eszköze Arkagyina játéka. Már maga a Trigorin és a közte fennálló életkori és testi állapot-beli különbség is groteszkké és hihetetlenné teszi a kettejük közötti kapcsolat realitását. De számtalan más groteszk elem is feltűnik az este során. Például a kibírhatatlanságig erőszakos, modoros és hangos Trepljov-előadás betétszáma, a túlméretezett sirálytetem után egy még nagyobb sirályszobor, majd a második rész álarcai.

A Kaposváron végzett, a kecskeméti társulathoz tartozó Porogi Ádám hallatlanul természetes Trepljov. Minden gesztusa belülről táplálkozik – ingatagságát nem ingatagsággal ábrázolja.

Az igazi szenzáció azonban a 63 éves, egy leheletnyivel még ennél is idősebbnek maszkírozott, apró termetű, súlyfölöslegét nem rejtegető, mégis cigánykerekező Oszvald Marika. A rendezőt évekkel ezelőtt egy operettkurzuson tanította, onnét ismerik egymást. A híres szubrettnek negyven éve tartó pályáján ez a legelső prózai szerepe.

Nyilatkozatai megkapóan őszinték. Az egyikben például azt magyarázza, hogy miért kért először gondolkodási időt: „Én alapvetően színésznő vagyok, de egész életemet úgy éltem le, hogy a több mint negyven év alatt hasonló nagy szerepet nem játszottam el, ilyen téren nem volt tapasztalatom. Aztán az emberben megfogalmazódik a kérdés, hogy alkalmas-e erre egyáltalán? (…)

Majd elolvastam a drámát, amit sajnos eddig nem nagyon ismertem, és rájöttem, hogy Arkagyina pont olyan, mint ahogy az operettszínésznőt elképzelik. Ezek után meg tudtam érteni, hogy Benő miért engem választott. A szöveget meg tudom tanulni, és Benő irányítása alatt sikeres előadás jöhet létre. Nekem is érdekes, az ember mindig

vágyik a változatosságra, kalandokra: én egy elég nagy kalandornő vagyok.” (Bodor Máté teljes interjúja itt.)

Halk megjegyzés: ahhoz valóban kell egy jó adag önbizalom, hogy egy színész nyilvánosan elismerje: nem ismerte eddig a Sirályt.

A rendezővel érdekes interjú a fidelio.hu-n itt.

Közpénz támogatás nélkül valósult meg? Nem egészen, az Atrium jegybevételének 80%-áig ún. tao-támogatást vesz igénybe, mint minden színház. Sajnos, ez a rendszer vajmi keveset segít a független, kísérletező szférán – ahol a jegybevétel nagyon kicsi.

Hibátlan előadás? Dehogy. De élvezetes, pártolásra méltó, emlékezetes. Semmiképpen se hagyják ki.

(Bemutató: 2015. május 31. A további szerepekben: Trokán Nóra, Kaszás Gergő, Derzsi János, László Zsolt, Mihályfi Balázs, Parti Nóra, Szilágyi Csenge, Orosz Ákos. Dramaturg és szövegkönyv: Fekete Ádám, díszlet: Szalai Sára, jelmez: Izsák Lili, zene: Keresztes Gábor, maszkok: Keresztes Zsófia, produkciós vezető: Ugrai István.)