Csabailaszloszindbadsziberiaban

Csabai László: Szindbád Szibériában Három évvel ezelőtt lelkesedtünk a Szindbád, a detektív című regényért, amelynek hőse a Schiffer Árpád nevű nyíregyházi nyomozó volt. Azért kapta e különleges becenevet, mert gyerekkorát nagyrészt Bagdadban töltötte, orvos apjával. Az a könyv Nyíregyháza társadalmáról szólt, az „egy fejezet – egy bűnügy” szerkezet árnyékában szép és árnyalt portrét kapunk a városról. Azzal ér véget, hogy bejönnek az oroszok, és Szindbádot málenkij robotra viszik. Összeomlott a régi világ…

Senki sem gondolta, hogy ennek a könyvnek folytatása lehet. Annál nagyobb öröm volt megpillantani a testes kötetet a boltban.

Nos, a folytatás a lágerélet érzékletes és sűrű, mesteri bemutatásával kezdődik. Felmerül az a képtelenség, hogy esetleg az egész könyv a lágerban játszódik – de persze nem. Éppen a lágerparancsnok irodájának padlóját mossa fel Szindbád, amikor kiderül, hogy elloptak egy értékes és ritka távcsöves revolvert. Szindbád nem tudja megállni, hogy bele ne szóljon a feje felett kialakuló vitába – és ámulatba ejti a parancsnokot, ahogy fejben lejátssza az esetet, és levezeti, hogy csakis ki lehet a tolvaj. Néhány hét múlva már a szomszédos szibériai kisváros, a nevetséges nevű Pervijplán szakemberhiánnyal küzdő rendőrőrsén találja magát. (Ilyesmi valószínűleg nem történhetett volna meg – a regény belvilágában mégis hihető.)

A cselekmény ebben a könyvben is bűnügyek során lépeget előre – szerelemféltés, halott olajmunkás, egy rafinált rablás, nemi erőszak, egy túlfűtött fantáziájú kamasz képzelt gyilkossága, szökött lágernyik és bandája, pénzváltási bűnügy. A regény szerkezete mégis sokkal bonyolultabb, mint az előző könyvben. Először is, nem húszegynéhány év, hanem csak néhány esztendő telik el. Ezenkívül nem egy kisváros, hanem egy földrésznyi birodalom a helyszín. A lágerparancsnok életének több fejezeten át húzódó külön kisregénye pedig egy olyan horizontot épít, amely jól kiegészíti a Szindbád szeme

elé kerülő dolgokat. A regény technikája is sokkal összetettebb, mint az első kötetben. A bűnügyek megoldása néha a könyv későbbi fejezeteiben kerül elő, mint emlékfoszlány, a legvégén pedig a rendőrkollégák beszélgetéséből értesülünk olyan dermesztő momentumokról, amelyek az egész cselekményt nagyon feszesre húzzák. És van persze szerelmi szál is. Szindbád a nála huszonöt évvel fiatalabb, tejivóban dolgozó kiszolgálónővel esik komoly és életre szánt szerelembe. A köztük megesett igen szép és természetes dolgok a regény legemlékezetesebb részei.

Olyan könyv, amelynek olvasása közben mindennap magától nyúl érte az ember. Amelyet aligha lehetett megírni anélkül, hogy a szerző ne járt volna a helyszínen – a benne foglalt tömérdek néprajzi és természeti tény legalábbis erre enged következtetni.

Vajon lesz-e folytatás? Bárcsak lenne! A befejezés mindenesetre nem akadályoz semmit. Szindbádot végül elengedik, és elér egészen az orosz–magyar határra. Akkor búcsúzunk el tőle, amikor a határőrök packáznak vele.

(Magvető, 2013, 589 o., felelős szerkesztő: Király Levente, a borítót Pintér József tervezte, Edith Dora Rey festményének felhasználásával. Ára 3990 Ft.)