Csabailaszloszarazevszak

Csabai László: Száraz évszak (Páros novellák) A páros novella mint műfaj a szerző leleménye. Az összesen tizenhat kötetbeli novella (mindegyik önálló címmel) páronként közös, sorszámozott címet kapott. A párokban mindig van közös dolog, de mindegyikben másféleképpen. Van, hogy a nézőpont fordított, előbb a férj, aztán a feleség, van, hogy ugyanannak a szereplőnek egy másik kalandja, van, hogy az első novella mellékszereplője a párnovella főszereplője. Van, hogy ugyanannak a településnek a tavaszáról, illetve az őszéről szólnak az egyes darabok – melyek terjedelme igen nagy oldalszám-ingadozást mutat.

A Nyíregyházán (pardon: Nyárligeten) élő szerző már befutott írónak számít – két, nagy sikerű Szindbád bűnregényét mi is lelkesen ismertettük, itt és itt.

Ez a könyv új állomás az ízig-vérig realista író pályáján. Első könyve novellafüzérnek álcázott regény volt, egy nyomozó pályáját követtük, egyik fejezetről/bűnesetről a következőre. A következő, jóval vastagabb könyve Szibériában játszódik, ahová a Szindbád becenevű Schiffer nyomozót málenkij robotra hurcolták. A Száraz évszak című kötet az elbeszélő technikák jó néhány válfaját felvonultatja, de sohasem trükköző módon. Amennyire régebbi könyvei fegyelmezettek voltak, éppen annyira felszabadultak ezek a novellák. Mintha egy külföldi íróösztöndíj ideje alatt az lett volna a kitűzött feladat, hogy a lehető legtöbb műfajban meg kell mutatni az oroszlánkörmöket.

A könyvről leginkább a tágasság juthat az olvasó eszébe. Idő- és földrajzi értelemben egyaránt. Az egyik írás főhőse egészen DélAmerikáig utazik, hogy megtalálja a nőt, akit életében csak egyszer látott a villamoson. A velőtrázóan pontos és emlékezetes két katonatörténet évtizedeket hidal át. A rác cukrász világszép lányát tízéves korától követjük nyomon, és hetvenévesen lép valami egészen váratlant. Sokszor lehet olyan érzésünk, hogy regénycsontvázakat

olvasunk, amelyekre száz vagy ötven éve feltétlenül felhordta volna a húst a született prózaíró szerző. Az is bizonyos, hogy Csabai sokfajta hagyomány örököse, egyszerre sok mintát követ: elődei között ott van Móricz, Örkény, Tony Morrison és Alice Munroe.

A Száraz évszak attól annyira élvezetes, hogy nagyon közel megy ahhoz a kelet-magyarországi vidékhez, ahol él, és arról lebilincselően érdekesen tud írni. Nem röviden, hanem éppen a kellő hosszúságban.

Erősek, felkavaróak a tájleírásai, hitelesek a párbeszédei. Látlelete a mai vidéki Magyarországról pontos, őszinte, de valamiképpen mégis van benne irgalom. (És azok a szeretkezés-leírások! – ilyesmire magyar nyelven a magas irodalomban csak az ezredforduló óta van példa.)

Még egy szempontból érdekes a Száraz évszak. Némelyik írása sikeres kísérlet a rendszerváltás eddig annyira hiányolt szépirodalmi ábrázolására. A Fenyítés című nagyszerű katonanovella először csak minden addiginál jobb ábrázolása a Kádár-kori katonaság tragikomikus (bár mindig vérre menő) élményeinek, a végkifejlete viszont már a széteső világot mutatja, a rendszerváltás küszöbén. A párnovella pedig a mából tekint vissza ugyanarra az élményre.

Gazdagon, felejthetetlenül.

Minthogy minden évszakra jó olvasmány, nyárra is kitűnő – talán nem nyaralásra, a nagy olvasási tervek közé való, hanem a nyári hétköznapokra, nyaralás előtt vagy után. Érdemes a párokat egy ültő helyben elolvasni.

(Magvető, 2014, a borítót Pintér József Pesti Emma festményének felhasználásával tervezte. A szerző köszönetet mond az NKA támogatásáért és Bogár Krisztián rendőr őrnagy szakmai tanácsaiért, 338 o., ára 3490 Ft.