Colson whitehead a föld alatti vasút 635

Colson Whitehead: A föld alatti vasút A negyvennyolc éves szerző spártai egyszerűségű honlapján felsorolja, hogy legújabb könyve „nagyot ment”, hogy milyen díjakat nyert el – négy nagyon jelentőset, és azt is megemlíti, hogy Obama (akkor még) elnök bevette a hagyományosan közzétett „öt nyári olvasmány” közé. „Now I’m back to work, I think.” („Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy újra dolgozni kezdjek.”)

Sokat hallottam róla, mégsem nyúltam utána. Rabszolgákról, rabszolgavadászokról szól. Tanulmányaimból emlékeztem rá, hogy a rabszolgák északra menekítésének kiterjedt, titkos hálózatát metaforikusan föld alatti vasútnak nevezték.

Aztán Gy. Horváth László magyar fordításának nem tudtam ellenállni.

Már az első oldalakon magával ragadott. Pillanatok alatt írástudatlan fekete, tinédzserkorú rabszolgalány lettem, akit elhagyott az anyja, amikor megszökött. Egyetlen nap alatt kiolvastam a regényt, ami izgalmas és fordulatos, mint egy Dan Brown thriller, egyben filozofikus és mély, mint Spiró a Fogságban című alkotása, és van benne egy rész mitikus, jelképi erő, mint Dragomán könyveiben.

Alapvetően Cora, a főszereplő menekülését követjük, az ő eposzi párharcát a Ridgeway nevű, nem szimplán gonosz, hanem elvi alapokon álló tehetséges rabszolgavadász-szerencselovaggal.

A realista próza körébe utalható regény egy elképesztő fogással él: a föld alatti vasút metaforát mint valóságos, föld alatt közlekedő vonatot mutatja be. Amikor ez először felbukkant, akkor kétségbeesetten azt kezdtem kutatni, hogy hányban játszódhat a cselekmény. Jelentős amerikai történeti tanulmányokkal a hátam mögött néhány tucat oldalon engem is átvert a szerző: sokszorosan nem lehetséges föld alatti vasutat építeni, a költségek, a technológia, a titkosság stb. miatt.

A sok millió ábrándozó rabszolga fejében valóságként leképeződő metaforát írta meg a szerző. Amikor erre rájöttem, akkor már álmélkodva füleltem le a cselekmény hasonló anakronizmusait: az

észak-karolinai sztorit a sterilizálással kapcsolatban, a képzelt indianai menedékfarm politikai vitáit. Ezek nem lehettek valósak 1850 körül, a regény valószínű idejében.

Mindez azonban nem elvesz, hanem hozzáad a regény erejéhez.

Azonkívül, hogy magával ragadja az embert, bemutatja a probléma komplexitását, megnyílik előttünk a múlt végtelenül mély és kiterjedt gödre, ami nem hagyja, hogy az USA túljusson a feketék problémáján, hiába volt már fekete elnöke. Aki elolvassa ezt a könyvet, közelebb jut ahhoz, hogy megértse miért tart ott a beláthatatlanul hatalmas ország, ahol tart. És legalább nem a mi saját problémáinkon tépelődik.

A fordításról csak felsőfokon tudok beszélni. Meg nem akad sehol, igaz, ezt sértés lenne akár feltételezni is a kevés József Attila-díjas fordító egyikéről. Nem volt alkalmam belenézni az eredetibe, de a fordító a tájszólást csak elvétve veti be, amikor az éppen szabadon élő főhősnőt kijavítja valamelyik segíteni akaró fehér ember. Így aztán a főhős olyan nekünk, mint akármelyikünk – legfeljebb vas megyei tájszólással.

(The Underground Railroad, 2016, magyar kiadás: 21. Század Kiadó, 2017, felelős kiadó Bárdos András és Rényi Gábor, szerkesztette Helfrich Judit, a borítót tervezte Oliver Munday, 334 o., ára 3990 Ft)