Clemens Gritl és a retró brutalizmus
A Hype and Hyper design-magazinban szembe jött velem egy interjú Clemens Gritl német építésszel, képzőművésszel, aki mesterséges intelligencia segítségével tervez olyan elképzelt, múltbeli városokat, ahol kizárólag brutalista épületek állnak, ember azonban egy szál sincs bennük.
A brutalizmus az 1970-es évek múló divatja volt, a szabad világban leginkább Londonra tett maradandó hatást, a Barbican Center városnegyeddel (1969-1976), amely kiemelkedő minőségben épült meg, és azóta is rendszeresen karbantartják. Eredetileg a lakások bérlése volt a jellemző, de később többségbe kerültek a kistulajdonosok. A legjobban öregedő épület a Nemzeti Színház, amely mindig is ragyogóan betöltötte funkcióját és ma már – szinte –tetszik nekem. (Már idéztem róla a mai III. Károly király egykori szarkasztikus megjegyzését, ami akkor nagyon szellemesnek hangzott: „a way of building a nuclear power station in the middle of London without anyone objecting”. („Atomerőmű építése London közepén, anélkül, hogy valaki ellenezné.”)
De hogy valakinek annyira tessék, hogy tömegével „tervezzen” ilyen stílusú épületeket? Miért pont ilyeneket?
„Töretlenül lenyűgöz a nem múló optimizmus, a radikális korszellem és az egyes megastruktúrák puszta mérete. Így például itt, a szülővárosomban Berlinben, ott van az a hihetetlen épület, az ICC (egy Kongresszusi Központ az 1970-es évek végéről), amely úgy néz ki, mint egy gigantikus űrsikló, amely a Földön ragadt. Valahányszor elhaladok mellette biciklivel, mindig meg kell állnom és meg kell néznem! Természetesen a legtöbb ilyen koncepció az 1960-as évekből az autóforgalomra épül, ami ma már nem egy kortárs, fenntartható koncepció.
Hogyan készíted a képeidet? Készítesz vázlatokat előtte, rajzolsz vagy mindent a számítógépen csinálsz?
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Igen, valójában mindig vázlatrajzolással kezdem a kis fekete füzetemben. Az alapkompozíció megtalálása után egy gyors 3D modellel folytatom, majd épületről épületre fejlesztem 3D-ben. A végén minden művet limitált példányszámban kinyomtatok egy gyönyörű papírra, így ki lehet tenni a falra akár. Lakótelepen, panelben élsz? A valóságban hogyan érzed magadat egy ember alkotta, betonnal és aszfalttal teli környezetben?
Szívesen laknék egy olyan lakótoronyban, mint a Barbican, de amikor Berlinbe költöztem találtam egy gyönyörű lakást egy régi épületben, így a mai napig ott élek. A valóságban a város legjobb formája szerintem egy nagyon heterogén város: régi épületek keverednek új épületekkel, visszafogott design néhány szigorú és brutalista elemmel, hagyományos tömbházas beépítések néhány nagy megastruktúrával.”
Gáspár Balázs interjújának teljes szövege, minden illusztrációval, itt. (https://www.clemensgritl.com/)
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft