Chocolatroschdyzemfilmje

Chocolat – Roschdy Zem filmje Imádom a kosztümös francia filmeket… A Rizsporos intrikák (Ridicule), a Vatel és társaik nagy kedvenceim. Ilyesmit vártam a Csokoládé című filmtől (amely nem tévesztendő össze az azonos című, Juliette Binoche főszereplésével bemutatott érzelgős angolamerikai mozival). Abban a filmben a cím a film témáját jelzi, emebben viszont az egyik, fekete főszereplő művészneve. Úgy képzelem, hogy a film úgy jött létre, hogy újabb kiugró szereplehetőséget kerestek a francia film új csillagának, a herkulesi termetű, szupertehetséges, két méteres fekete francia Omar Sy-nek.

(2011-es filmjét a világon 51 millió ember látta! – dicsérete itt.) Így akadtak egy könyvre, amely egy régen elfeledett történetet mesél el: hogyan forradalmasította a bohócműfajt egy fekete-fehér páros a 20. század legelső éveiben.

Egy Bordeaux melletti vidéki cirkuszban kezdődik a cselekmény, ahol Georges Footit, a némileg lecsúszott, egykor neves bohóc új számokat próbál kitalálni, mert érzi, hogy változik a világ – és az igazgató is erre kényszeríti. Ekkor támad az az ötlete, hogy társul a vadembert játszó, Kananga névre hallgató egykori kubai rabszolgával, akinek a Csokoládé művésznevet adományozza. Szinte azonnal sikeresek lesznek, tódul a közönség. Egy nap a legnagyobb párizsi cirkusz igazgatója érkezik meg, hogy megnézze őket. Párizsi szerződést kapnak tőle.

Ott is hatalmas sikert aratnak. De egy idő után a pénz, a jólét „szétrázza őket”. Footit egyre csak új számokon töri a fejét, mindig csak gyakorolna, Csokoládét viszont elkapja az éjszakai élet. És már nem elégíti ki, hogy a fehér bohóc alárendeltje legyen. Hogy innét hogy következik be a baj, meghagyom a nézőknek… Előzetes itt.

Omar Sy sokszínű, meggyőző, fergeteges. De legalább ilyen jó, ha nem még jobb partnere, James Thierée. A vásznon azonnal ismerős volt nekem, de nem más filmekből. Aztán rájöttem: a középkorú

Chaplinre emlékeztet. Nos, nem véletlenül. Az unokája! (Eugene O’Neillnek meg a dédunokája.) Nagy teher lehet az ilyen örökség, de a Svájcban született Thierré mégis fényes karriert futott be, mint részben a Harvardon tanult színész, táncos, zenész. Cirkuszcsináló, rendező – kezdve azzal, hogy Greenaway Prospero-filmjében ő volt pl. Ariel.

A kettejük párosa a porondon és azon kívül sokáig emlékezetes azoknak, akik nem félnek a szép érzelmektől. (Van egy legkevésbé sem erőltetett, hiteles rasszizmus-vonal is a cselekményben: a fekete bohócot elfogadják, de a szerepen kívül persze már nem.)

A film legvégén látni egy nyúlfarknyi eredeti fekete-fehér jelenetsort.

Lényegében igaz történetet filmesítettek meg…

(Gérard Noiriel könyve alapján, 110 perc, Művész mozi, további főbb szerepekben: Clotilde Hesme, Marie Olivier Gourmet, Frédéric Pierrot, Noémie Lvovsky.)