Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah

Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah Remek, sőt szenzációs könyv a nigériai írónő (1977-) világsikerű regénye. „Vicces, klisékkel szembe menő, … és mérhetetlenül bölcs” – idézik reklámcéllal a címlapon az egyik fontos, amerikai napilap kritikusát. Pontos, igaz megállapítás.

A könyvben a világot egy nigériai kisvárosi, alsó középosztálybeli családból származó, felfelé törekvő, erős, tehetséges, magát tűzönvízen át vállaló nő, Ifemelu szemén át látjuk. A regény elején nagy elhatározásra jut: tizenvalahány éves amerikai tartózkodás után, szinte a révbe érés küszöbén, egy sikeres pálya, jó párkapcsolat ellenére, minden szálat elvág, és hazatér Nigériába. Szakít az őt imádó, neki kicsit túl tökéletes amerikai fekete élettársával, feladja sikeres blogját, amelyet épp meg akart venni egy nagy portál. Hazamegy Nigériába, ahol nem várja semmi és senki, még ifjúkori szerelme, Obinze sem.

Vele Ifemelu szakította meg a kapcsolatot, mert nem volt bátorsága elmesélni valamit, ami történt vele. A könyv lefordíthatatlan címe az Amerikából visszatért személyeket leíró terminus Nigéria-szerte.

A regény kilenc tized része Ifemelu és Obinze egy ideig párhuzamosan, majd széttartó módon futó életét meséli el. A közös gimnáziumi és egyetemi évek után Ifemelu egy nagynéni révén kijut Amerikába, Obinze viszont nem kap vízumot. Kis csalafintasággal – egyetemi tanár anyja segítségével – Angliáig jut, ott sok évi, álnéven folytatott fizikai munka és szenvedés után nem képes megragadni, vissza kell térnie Nigériába. Ott viszont sorsa váratlanul jóra fordul.

Legalábbis hamar meggazdagszik, nem egészen tiszta ingatlanfejlesztések révén.

Ifemelu is sokat szenved, amíg egyáltalán valamilyen munkát talál.

Akkor kezd magára találni, amikor hirtelen elhatározással blogot indít a feketékre nehezedő rasszizmusról. Ez mérhetetlenül foglalkoztatja.

Amíg ugyanis Afrikában élt, nem találkozott ezzel a problémával, ott mindenki fekete…

Lassanként rájövünk, hogy az egész könyv a faji kérdésről szól, végtelenül újszerű módon. Követjük Ifemelu életét (közben kellemes bébiszitteri álláshoz jut, annak révén egy idő után egy dúsgazdag, jóképű, fehér baráthoz). Tanúi vagyunk mindenféle beszélgetéseknek, kibeszélt és kibeszéletlen konfliktusoknak, aztán az író beidézi, hogy Ifemelu mit írt ugyanezekről az esetekről a blogján. A könyv kiemelkedően érdekes része az Obama első győzelme előtti időszak, ami felkavarja a feketék és fehérek életét – sokan gondolják, hogy ha Obama elnök lehet, akkor lezárul a faji problémák kora. Azóta persze jól látjuk, ez legkevésbé sem igaz.

Sok szó esik a „jó fej fehérek” viselt dolgairól, akik nagylelkűen félresöpörnék az egész ügyet. Ez igazán mélyen érinthet minden olyan magyart is, aki elolvassa ezt a könyvet.

Vastag, tartalmas, több tucat plasztikus mellékszereplőt mozgató mű, egyértelműen letehetetlen olvasmány.

Az utolsó néhány tucat oldal a Nigériába visszatért Ifemelu életéről és hányattatásairól szól. Megint újra kell kezdenie az életét. A már családot alapított Obinzével egy ideig kerülgetik egymást, és az utolsó oldalig kétséges, mi lesz velük. A kisebbik vagy a nagyobbik rosszat választják? Az erre adott regényírói válasz is hiteles és hibátlan.

Paradox módon ez a könyv, amellett, hogy megtanítja az embernek, hogyan lehet és nem lehet gondolkodni Afrikáról, erről a roppant kontinensről (képként mellékelem Afrika és az EU, illetve Nigéria és Magyarország egymásra vetített területét), valamiképpen hazaszeretetre is tanít minket magyarokat. Talán nem azokat, akik már elmentek, de azokat mindenképpen, akik itt maradtak és maradnak.

Kritikusan, saját környezetünkben pardont nem ismerve, a nagy kérdésekben meg nem alkudva – de szeretni kell a hazánkat. Ami jutott.

A kis kiadó által megjelentetett magyar fordítás helyenként kicsit esetlen (talán csak a megfelelő lektor és szerkesztő hiányzott), de ez

nem áll az olvasásélmény útjába. Egy jellemző apróság: az amerikai fehér uralkodó elitet, vagy száz éve a WASP rövidítéssel jelölik (White, Anglo-Saxon Protestant), mert összeolvasva értelmes szót ad ki. Ezt magyarra fordítani (FAP) nincs értelme.

A sok-sok díjjal megtisztelt írónő (többek között a MacArthur Genius Grant nyertese!) ragyogó előadó is. 2009-es TED előadása a „single story”-k ártalmasságáról (magyar felirattal) megnézhető itt.

(Fourth Estate, London, 2013, 477 o., ára 8,99 font, magyarul SawaSawa Kiadó, Budapest, 2016, fordította Kiss Árpád, 552 o., 4490 Ft.)