Chiharushiotaemlekeso

Chiharu Shiota: Emlékeső A kortárs művészet világszerte legnagyobb problémája, hogy képtelen az utca emberének meghódítására, mert nincs – vagy alig van – mód közérthetőn kapcsolódni az általában igen bonyolult projektekhez.

Ezért volt aztán nagy dobás, hogy Gulyás Gábor (ex Műcsarnok, exex MODEM) úgy próbálta újrapozícionálni a teljesen átszervezett szentendrei múzeumi rendszert, hogy a 2015. évi Velencei Biennále japán pavilonjának szenzációját, Chiharu Shiota, japán művésznő helyspecifikus alkotását hozta el, amely több tízezer kulcsot foglalt magában. Április végén ezt lehetett olvasni egy sajtóközleményükben: „A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum márciusban nagyszabású akciót indított, hogy az installálás kezdetére összegyűljön a szükséges 15 ezer kulcs. Több mint száz gyűjtőponton országszerte és határon túlról is, különböző szervezetek, önkéntes csoportok és társulások kampányoltak a kulcsokért, Temesvártól Szegedig, Egertől Nagyváradig. Az akció során – az előzetes várakozásokat messze felülmúlva – több mint 21 ezer kulcsot borítottak ki végül a szervezők a főtéren, és számoltak meg április 23-án, önkéntesek segítségével. A nagy kulcsborítás eredménye: több mázsa, összesen 21 353 darab kulcs. A legtöbb kulcsot összegyűjtő iskola diákjai félmillió forintos díjat vehettek át a helyszínen, de jutalmat kaptak a legkisebb és legnagyobb kulcsot beküldők is.”

Kell-e ennél nagyobb előzetes felhajtás, a szó jó értelmében?

Képzeljük magunkat azok helyébe, akik adtak kulcsot és nem laknak messze. Hát biztosan elmennek, megnézik, mi lett a régi kamra- vagy kapukulccsal.

Chiharu Shiota kiállítását a Főtéren, két frissen tatarozott térben lehet megnézni. A Szentendrei Képtárban a művésznek a kiállításhoz kapcsolódó krétarajzai láthatók. Mellette van még egy különös alakú vetítőterem, amelyben az álmatag, előnytelen, „naccsága” külsejű művésznőt faggatja a riporter arról, hogy mit is akar kifejezni az

Emlékeső projekt. Hát, a vér köti össze az embereket, a kulcs az emlékek jelképe – ilyesmit magyaráz a művész, meg hogy béklyó volt neki a két dimenzió – mindenáron ki akart lépni a harmadikba.

Maga a tíz nap alatt létrehozott kulcsinstalláció a Kmetty Múzeum termeiben tekinthető meg. A szupererős átlátszó műanyagragasztóval a földhöz erősített vörös fonalszálak a mennyezethez is oda vannak erősítve, ugyanezekről a vörös szálakról lógnak a kulcsok. A leheletfinom, egyszerre sérülékenynek és stabilnak látszó szerkezet afféle álmennyezetet alkot – és óhatatlanul nagyfokú áhítatot kelt a figyelmes nézőben. De csak, ha egyedül van. A többi néző mindig megzavarja… Ezek szerint érdemes korán vagy későn menni. Érdekes lenne tudni, hogy a kurátor mivel tudta rávenni a világsztár képzőművészt, hogy ide jöjjön velencei művét rekonstruálni.

Lefogadom, hogy nem a honorárium nagysága és a luxus vendéglátási körülmények döntöttek.

(Nyitva október 16-ig, naponta, hétfő kivételével 10-18 óráig. A teljes árú jegy ára 1400 Ft.)