Buster Scruggs balladája – a Coen testvérek új filmje a Netflix megrendelésére_697

Buster Scruggs balladája – a Coen testvérek új filmje a Netflix megrendelésére Míg Ian McEwannek csak most lettem végleg, minden ezután megírandó művére is szomjas híve, a Coen testvérekkel már régóta ez a helyzet. Gondolkodás nélkül szaladok megnézni az új filmjeiket.

Ezúttal erre nem volt módom. A Netflix film- és sorozatportálon fedeztem fel, és úttörő becsületszavamra mondom, hogy hetekig szemeztem vele, amíg beláttam, hogy ez bizony (a testvérek első, nem filmszalagra készült műve) nem fog magyar mozikba kerülni. Szóval megnéztem a hat részből álló „antológia filmet”. Ezt a szakkifejezést olyan filmalkotásokra találták ki, amelyek egymással a szó szoros értelmében össze nem függő részekből (ún. „vignettákból”) állnak. Az egészet a történetmesélés homogén volta, a viccessége, a zene, a fényképezés karaktere köti össze.

A sztorikat annyira mókásan zanzásította Klág Dávid az Index filmkritikusa, hogy nem bírom nem idézni: „Epizódok címei (magyarul, nagyjából): 1. Buster Scruggs balladája: a Vadnyugat legrettegettebb dalospacsirtája (Tim Blake Nelson) addig gyilkolászik, amíg meg nem találja méltó ellenfelét.

2. Algodones mellett: egy peches bankrabló (James Franco) egyre nagyobb kulimászba keveredik egy sikertelen rablás után.

3. Ételjegy: egy végtagok nélküli szavalóművészt cirkuszoltató üzletember (Liam Neeson) kezdi megelégelni a helyzetet.

4. Csupaarany kanyon: egy aranyásó (Tom Waits) szerencsét próbál egy gyönyörű, érintetlen vidéken.

5. A lány, aki megijedt: egy fiatal nő (Zoe Kazan) útra kel egy nagyobb táborral, aminek a kedves vezetője kiszemelte őt magának.

6. A földi maradványok: öt, különböző hátterű ember zötyög egy postakocsiban egy ismeretlen város felé.”

A film legelső epizódja könnyed és vicces, de ez elterelő hadműveletnek bizonyul: a történetek, amelyek egy fizikai valójában is mutogatott, de azért nyilvánvalóan képzeletbeli könyv lapjaiként elevenednek meg, egyre sötétebb tónusra váltanak. A cselekményekben vannak ismétlődő momentumok, sőt az egyes epizódokon belül is. És mindenütt van hirtelen halál, ha szerencsére nem is mindig azé a szereplőé, akire gondolunk. Ahogy a kritikus is mondja: „Ezektől az ismétlésektől pedig lesz a Buster Scruggs balladájának egy meditatív hangulata, mintha nem is cselekményt meg történést látnánk, hanem létet.”

Nagyszerű, erős atmoszférájú, mulattató és elgondolkoztató film, egyértelmű tanulság nélkül. Ahogy egy minapi, meggyőző ismeretterjesztő cikkben olvastam, a vadnyugat mítosza szinte teljes egészében a filléres regények és Hollywood kreálmánya. Így még ingatagabb alapokra épült ez a mozi. De milyen stabilan áll mégis!

Előzetes itt.

Klág Dávid fentebb idézett „Meghökkentő mesék a koszos-mocskos Amerikából” című cikke itt.

(The Ballad of Buster Scruggs, 133 perc, Netflix. Operatőr: Bruno Delbonnel. Zene: Carter Burwell. A főszereplők: Liam Neeson, James Franco, Tim Blake Nelson, Tom Waits, Zoe Kazan, Brendan Gleeson.)