Budapest art deco (városnéző séták) 616

Budapest Art Deco (Városnéző séták) Mintegy két éve bukkantam a Budapest Art Deco című honlapra, ahol ez a bemutatkozó szöveg fogadott: „Művészetkedvelő baráti társaságunk elkötelezett „rajongója” a magyar építészet 1893 és 1943 közötti korszakának. A magyarországi századfordulós („szecesszió”) és tárgyilagos („bauhaus”, „modern”) építészetet kedvelve, a külföldi art deco építészetet ismerve kíváncsiak voltunk, hogy ez utóbbi nyugati építészeti irányzatnak volt-e magyarországi lenyomata. Magyarországon e – részben ritkasága miatt – kevésbé publikált és így a nagyközönség előtt nem annyira ismert és nemcsak ipar-, hanem építőművészeti irányzat többéves országos felkutatása megmutatta, hogy van még felfedezetlen és így megmutatásra érdemes érték Magyarországon.”

Aztán a Spinoza kávéházi Nagy Budapest Törzsasztalnál találkoztam Bolla Zoltánnal, a társaság lelkével, aki nem „szakmabeli”, hanem szenvedélyes érdeklődő, hobbista, szakmájára nézve számítógépes grafikus. A nullahategy.hu portálon így nyilatkozott: „Ami kritika volt eddig, az is olyan szakmabelitől jött, aki meg sem nézte a könyvet. Azt sérelmezte, hogy egy kívülálló amatőr kutató egy végzett művészettörténésszel szemben kiadhat könyvet, míg egy hivatalos művészettörténésznek se ideje, se pénze erre. Nekem ahhoz semmi közöm, hogy mit fizet az állami és mit fizet a versenyszféra és kinek mennyi szabadideje van. Én hat évnyi szabadidőmet és vagyonom egy részét áldoztam e téma kutatására. Négy évtizedig senki sem foglalkozott a magyar art deco építészettel. A könyvben minden állításomat igyekeztem alaposan alátámasztani.” Ez a kicsit sértődött hang jellemző a nyilatkozataira, de a teljesítménye előtt mindenki leveszi a kalapját. Könyveit maga tervezi és maga adja ki, maga vállalja a kiadással járó kockázatot. Először általában e-könyvben hozza ki a kiadványokat, később papíron is. Bollát nem köti a művészettörténész szakma tolvajnyelve. Határozott kijelentéseket tesz,

ami inkább az újságírókra jellemző. Alapkutatásai nagyon értékesek.

Látnivaló, hogy mindenről tud: „Az országjáró felmérő és archiváló fotózásoknál fontos volt a gazdaságos útvonaltervezés, a helyes év- és napszak kiválasztása. Az eső és a rossz fényviszonyok (pl. a napfény az épület mögül érkezik) a fővárostól 200 km-re kidobott pénzt jelentenek és kevés szabadidőben kell beutazni az országot, hogy aznap az ember végigvigye az eltervezett épületek fotózását, mielőtt lemegy a nap.

Minden egyes nap más megyében megszállni, aztán reggel továbbutazni ismét 150-200 km-t, az egy idő után monoton és fárasztó. A bajai Nagy András és a szombathelyi Brenner János építészeti munkássága még karakteres art deco az országban, de ezek eltörpülnek a debreceni Sajó István munkássága mögött, mely utóbbi egy világvárosban is megállná a helyét, akárcsak a kaposvári Lamping József egyiptomizáló mozija.”(Sajó Istvánról már írtunk a Vademecumban, itt.)

A legújabb könyv Budapestre szorítkozik. A csinos, kisméretű, kétnyelvű, a látnivalókat kerületek szerint csoportosító kiadványban elkelt volna egy tartalomjegyzék. Kiemelkedően jók viszont a bevezető írások, amelyek tömörségük miatt leginkább afféle lexikonszócikknek tekinthetőek. A bal oldalon mindig teljes, kifutóra hagyott képek, a jobb oldalon voltaképpen csak rövidebb-hosszabb képaláírások vannak.

A könyvnek elkelt volna egy szakmai lektor, akkor nem került volna bele a Corvin Mozi, amely vegytisztán neobarokk épület, és az Atrium Film-Színház Bauhaus stílusú előcsarnoka. Mindez azonban csak arra alkalmas, hogy minden egyes bemutatott épületet szemléljünk kritikával ebben a remekbe szabott kis könyvben.

Bolla Zoltán, nem kétséges, elérte, hogy a magyar art deco már nem „nagy adósság”. Jöhetnek a részletes szakcikkek és a monográfiák. Általában fordítva szokott ez lenni – de így is örülünk a könyvnek.

(Ariton Kft., 2017, 232 o., írta, fényképezte, tervezte Bolla Zoltán, ára 3990 Ft.)