Brexit – a háborúban mindent szabad – Toby Haynes brit tévéjátéka_710

Brexit – a háborúban mindent szabad – Toby Haynes brit tévéjátéka Ez a film-minőségű, végtelenül pörgős tévéjáték dermesztő látleletét adja az angliai politikai életnek, áttételesen az internet elhozta „szép új világnak”, amikor a minőségi sajtó és a hagyományos politikai pártok jelentősége zuhanórepülésbe kezdett, mert ezek megkerülésével közvetlenül lehet már kapcsolatot tartani a választókkal. Ennek a világnak köszönhetjük Donald Trumpot és sok más jelenséget.

A film keretes szerkezetű: egy képzeletbeli parlamenti vizsgálóbizottság előtt faggatnak egy Cummings nevű középkorú, nyúlánk, kopaszodó férfit arról, hogy mit hogyan tett az Unióból való távozás melletti kampány irányítójaként.

Aztán visszaugrunk az időben, és megnézhetjük azt, hogy miképpen keveredett a kampányba Dominic („Dom”) Cummings, hogyan keresgélik a fő üzenetet, hogy távolodnak egyre a hagyományos politikai elittől. Néha a maradáspártiak kampányára is vetünk egy-egy pillantást. Kiderül, mind a két oldal jól látja azt a tényt, hogy 1/3 brit tartósan maradáspárti, másik 1/3 mindenképpen a távozásra szavaz majd. A bizonytalan 1/3-ra hajtanak mind a ketten. Cummings konzekvensen távol tartja magát a Nigel Farage vezette UKIP párttól, mert az ő személye nagyon megosztó.

Ahogy pereg a cselekmény, vagy három tucat alak megjelenésekor óriási felirat jelenik meg a képernyőn, az illető nevével, és azt is megtudjuk, maradás- vagy haladáspárti.

Egy ponton aztán Cummings kapcsolatba kerül egy internetes céggel, ami településre, sőt utcára, sőt emberre szabottan, automatizált üzenetek százezreit képes rövid idő alatt kiküldeni, a social media segítségével. Ezt már közönséges halandó nem is érti. Aztán meglátjuk a híres nevezetes piros buszt, ami körbejárta Angliát, és ami azt javasolja, hogy a hetente befizetett óriási összeget inkább fordítsák az

állami egészségügyre… (Hogy ez miért volt orbitális hazugság, azt röviden, briliáns érveléssel, de hatástalanul magyarázza el a maradáspárti kampányfőnök egy fókuszcsoportnak.)

Benedict Cumberbatch a főszerepben démonian hiteles. A film bemutatása után az eredeti Dominic Cummings gyerekei azt mondták, hogy voltak pillanatok, amikor őket is átverte a film, azt hitték, hogy apjuk kicsit fiatalabb változatát látják.

A legvégén visszatérünk a vizsgálóbizottság ülésére, ahol a végsőkig meghasonlott Cummings szenvedélyesen ostorozza a politikai osztályt: elbaltázza az új helyzetet, amit pedig jóra is lehetett volna fordítani.

Az ilyen filmek után mindig arra gondolok, milyen hasonló magyar filmet lehetne elkészíteni.

Nem nehéz felhozni egy témát. Én arra lennék kíváncsi, mi történt a nevezetes Gyurcsány beszéd alatt és után, hogyan járt a felvétel kézről kézre, hogyan került a médiához, mi vezetett ahhoz, hogy a miniszterelnök csak három év múlva mondott le, nem a nyugalom helyreállása után azonnal.

Előzetes itt.

(Brexit – The Uncivil War. 2018, 92 perc, forgatókönyv James Graham, a következő könyvek alapján: Tim Shipman: All Out War: The Full Story of How Brexit Sank Britain’s Political Class

by Unleashing Demons, illetve Craig Oliver: The Inside Story of Brexit. Rendezte: Toby Haynes. Fényképezte Danny Cohen. Zene: Daniel Pemberton. A főbb szerepekben: Benedict Cumberbatch, Lee Boardman, Richard Goulding, John Heffernan, Oliver Maltman.)