Boriszakunyinazazel

Borisz Akunyin: Azazel A hosszú ünnep alatt felhőtlen kikapcsolódásra vágytam, így esett választásom egy régebben többször lelkesen emlegetett nagy kedvenc, Borisz Akunyin történelmi krimisorozatának egy újabb darabjára.

Ez a sorozat legelső darabja, de 2002-ben, amikor megjelent, elkerülte figyelmemet, talán borzalmas borítója miatt is.

Mint talán tetszenek emlékezni, a krimisorozat főszereplője Eraszt Fandorin, a Japán iránt vonzódó, csavaros észjárású, különlegesen okos és bátor rendőrfelügyelő, aki a cári világ mindenféle bugyrában megmártózik, és a művészvilághoz, különösen a csinos és okos színésznőkhöz is élénken vonzódik.

Ez a kötet, mint a fülszövegből is kiderül, a sorozat legelső darabja, 1876-ban játszódik, amikor a már árvaságra és szegénységre jutott Fandorin az egyetem helyett kénytelen rendőrségi írnoknak beállni, és egy napon nyomába ered egy öngyilkossági ügynek, ami főnöke számára szimpla ügy.

Hamar kiderül azonban, hogy e mögött valami sokkal súlyosabb és bonyolultabb, nagyon szövevényes ügy húzódik meg. Fandorin (ahogy a későbbi kötetekből megszokhattuk) hamarosan életveszélybe kerül. Egyre csak kombinál, közben szerelmes lesz (igazán, nem úgy, ahogy a későbbi kötetekben), főnökei külföldre küldik, mert a szálak Londonba vezetnek.

A könyvben jól kidomborodnak Akunyin (eredeti nevén Grigorij Cshartisvili) erényei: a kerek, mókás leírásokkal körített mesélőkedv, amely telis-tele van az orosz irodalomból vett, többé-kevésbé átgyúrt szereplőkkel, helyszínekkel és fordulatokkal. 2010-ben a szerző ezt nyilatkozta a Magyar Narancsnak: „Szabadon garázdálkodom az orosz irodalomban, és persze a nem oroszban is. Olyan ez, mint egy nagybani társasjáték, lehet találgatni, mi honnan való, millió szám vannak a regényeimben rejtett, kevésbé rejtett és szemet szúró utalások, idézetek, centók. Meglehetősen tipikus írói eset vagyok,

teszem, amit a korszellem diktál. Az ismereteim kilencven százaléka könyvekből származik, könyveken nőttem fel, s a mai napig az irodalomra támaszkodom. Mindent, amit írtam, na, jó, majdnem mindent az olvasmányélményeim ihlettek.”

(A teljes Narancs interjú itt.)

Az Azazel egy összeesküvésről, meg Fandorin formálódásáról, nagy szerelméről szól. Egy óriási csinnadrattával megtartott esküvő is része a cselekménynek – ehhez Fandorinnak is sok köze van.

Ezt a kötetet végre csinos, könnyed, a beltartalomhoz illő harsány külsővel adták ki, ellentétben a sorozat régebbi darabjaival. A többi kötet fel van sorolva az elején, ábécérendben. Ha szabad a szerkesztőségnek javasolni, ezt inkább az időrenddel lenne érdemes felváltani.

Az egész könyvben van valami leheletkönnyű lebegés, a mesehatást erősebben tartja fent a szerző, mint az ma divatos a krimiirodalomban, a noir térhódítása idején. Remek hosszú hétvégi olvasmány.

(Európa, 2015, fordította Bagi Ibolya, a borítót tervezte Nagy László, 264 o., 2990 Ft.)