Borisjohnsonachurchilltenyezo

Boris Johnson: A Churchill-tényező Szédületesen jó könyvet írt Európa egyik legeredetibb politikusa, London kétszeres polgármestere, Churchill halának 50. évfordulója alkalmából. Magyarul a tavalyi karácsonyi szezon slágere volt, mind egy szálig elfogyott. Ma sem könnyű a pesti könyvesboltokban hozzájutni. Ahogy a szerző a bevezetőben írja: „Nem vagyok hivatásos történész, politikusként pedig arra sem érzem méltónak magam, hogy megoldjam a saruja szíját… de ha már itt tartunk, még Roy Jenkins cipőpertlijét sem, aki nagyszerű, egykötetes életrajzot írt róla. Churchill kutatójaként tisztelettel kuporgok Martin Gilbert, Andrew Roberts, Max Hastings, Richard Toye és mások lába előtt.” Vagyis Boris Johnson „mindössze” új összefüggéseket akart megvillantani a hallatlanul bőséges szakirodalomban. (Szerinte még ma is évente kb. száz e témába vágó könyv jelenik meg.) Gondolom a szerzőben fel se merült, hogy szabályos, eleje-közepevége típusú életrajzot ír. Miután a bevezetésben hallatlanul éles színekkel elmeséli, hogy a saját családjában mit jelentett Churchill, elmesél egy ebédet, amelyet Churchill London egyik legdrágább éttermében, egyik unokájával költött el. Részletesen elmeséli az anekdotát, amelyet akkor hallott. Vagy száz ilyen különc történettel ismerkedünk meg a több mint négyszáz oldalas könyvben, a szerző nagy gondot fordít arra, hogy megkülönböztesse az autentikus történeteket a kiforgatott, sőt légből kapott daraboktól. Churchill hét évtizedet (!) töltött el aktív politikusként, emellett arra is volt ideje, hogy – talán ez nem köztudott – többet írjon össze, mint Shakespeare és Dickens együttvéve. Azt talán (ma még) minden olvasó ember tudja, hogy önéletrajzáért elnyerte az irodalmi Nobeldíjat. Az önéletrajzokon töprengve, a Vademecum egy régebbi számában azt találtuk mondani, hogy „minden a szerkezet”. Bizonyos fokig igaz

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook