Bolgár Dániel Puhány zsidók vagy részrehajló tornatanárok_714

Bolgár Dániel: Puhány zsidók vagy részrehajló tornatanárok? (A zsidó testi kudarc a századfordulós Magyarországon) Mindig tetszett a Korall nevű társadalomtudományi folyóirat neve. A Szabó Ervin Könyvtár folyóirattárában szoktam belenézni. Csak most vettem észre, hogy a név Hajnal István történész egy szép és láttató mondatára utal: „Minden, ami emberi alkotás ősidőktől fogva, anyagi formákban maradt ránk, velük, rajtuk építkezünk tovább. Anyagi szerkezetre rakodik rá jelen életünk, mint valami korallképződmény, úgy tenyészik az emberi társadalom.”

A legújabb számban bukkantam a címben említett, terjedelmes, végtelenül eredeti tanulmányra, amely a tárgyában tett érdekes és fontos megállapításain kívül, módszertani leleményesség tekintetében is lenyűgözi az ilyesmire fogékony olvasót. Szerzője 1981-ben született, és az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék oktatója. Annak szeretne utánajárni, nagy tömegű, iskolai érdemjegy feldolgozásával, hogy mekkora volt a holokausztot megelőző fél évszázadban a zsidó és nem zsidó diákok tornajegye közötti különbség (hogy volt ilyen, azt már egy idősebb történész, Karády Viktor megállapította). A tanulmány további kérdése, hogy ez a különbség valóban a zsidó diákok gyengébb teljesítménye miatt alakult-e ki, vagy ezt a teljesítményt csak gyengébbnek képzelték a tanárok, azért pontozták le őket.

Ahhoz, hogy erre érdemi választ adjon, egy olyan mérőszámot kellett találnia, amely az iskolások testi állapotát objektíven mérte. Talált is ilyet: a diákokra lebontott, rendszeres erőmérés eredményeit, amelyet sok iskolai évkönyvben közzé is tettek. Bolgár Dániel igen érdekes eszmefuttatásban próbálja azt is kideríteni, hogy miként kerülhetett olyan sok zsidó sportoló a magyar élsport aranykönyvébe, ha a középiskolában még rendre alulmaradtak a más vallású gyerekekkel szemben.

Érdemes rászánni egy órát, és végigkövetni Bolgár Dániel harminchárom oldalon át kifejtett végtelenül eredeti gondolatmenetét, amelyet nagy tömegű adattal vetett össze. Nem csak logikusan gondolkodik, de szellemesen is fogalmaz. Az adatokkal és táblázatokkal telepakolt cikke egyértelműen élvezetes.

Annak ellenére érdemes végig olvasni, hogy én most lelövöm a poént: „A tanulmány címében feltett kérdésre az a válaszom, hogy a zsidók korántsem voltak annyival puhányabbak, mint amennyivel a tornatanárok értékelései gyengébbnek mutatták őket. Az erőmérési táblák szembeállítása a tornaosztályzatokkal azt mutatja, hogy a zsidó testi kudarcot, azt tehát, hogy a zsidóknak gyengébb volt a bizonyítványuk testgyakorlásból, elsősorban nem a zsidók kigyúratlansága és a keresztények daliás izomzata okozta, hanem túlnyomórészt az, hogy a tornatanárok alulbecsülték a zsidók teljesítményét, hittek a zsidó testi alsóbb- és szellemi felsőbbrendűség mítoszában. És ez a helyzet nem a Horthy-korszak terméke volt, nem kellett hozzá a leszerelő katonák tornatanári állásba segítése, hanem már a dualizmusban is ezt figyeltük meg.

A kérdés ezután az, vajon nem ugyanez a mítosz termelte-e meg a zsidó sikereket is a szellemi szférában. És ennek a rejtvénynek a megoldása az igazán szép és nehéz feladat. Ehhez ugyanis egyrészt ki kell találnunk, hogyan mérjük össze tárgyilagosan az értelmi teljesítményeket, másrészt el kell tudnunk képzelni, hogy a dominánsok a domináltak felsőbbrendű képességeiről ábrándoztak – azaz a domináns keresztények a dominált zsidók javára voltak elfogultak, a saját kárukra.”

Az egész tanulmány elolvasható itt.