Bodor Ádám_Sehol_706

Bodor Ádám: Sehol „Aki nem járt Európa tetején, nem látta a Matterhorn égnek meredő jeges ormát, az alatta elterülő kis fennsíkot a komor sziklák között pajkosan hancúrozó bumfordi mormotákkal, az valamely tárgyszerű leírás alapján aligha képes átérezni a látvány nagyszerűségét.”

Ezzel a mondattal kezdődik a Sehol nyitónovellája, a Matterhorn mormotái. Egészen másképp, mint Bodor súlyos, kevés szóval is komplex, világot leképező remekmívű könyvei. Ez a kötet közelebb engedi az olvasóit magához, mint elődei. Ha úgy tetszik, nem kell hozzá félhivatásos olvasói képesség, „hegymászói kitartás”. Átlagos városi környezetben él az a néven nem nevezett férfi, aki nagy dobására készül, hogy beválasszák a Társaságba, amelynek levelezői tagságára méltán számíthatott. De a kezdet csalóka, a fő téma nem a mormoták, a várható előmenetel, hanem az, ami egy régi ismerőssel való véletlen találkozáskor merül fel. Ő ugyanis váratlan kérdést tesz fel a főhősnek: — Te kikérted már?

Tudniillik a rá vonatkozó iratokat, a „bánya” becenevű irattárból.

Hamarosan felkeresi a levéltárat, ahol találkozik volt évfolyamtársával, a még mindig bombázónak számító nővel, aki mintha kikezdene vele, ebédelni hívja egy közeli vendéglőbe. Ott azonban gyomorgörcs jön az asszonyra, elrohan a vécére, és hősünk elmenekül a helyzet elől. Vissza a mormotáihoz. Átvitt értelemben az elől menekül, amit ő vagy bárki más megtalálhat a kikért papírokban.

A narrátor köré szőtt szó- és mondatháló azt sejteti, hogy ő is valamiféle ügynök, ha nem éppen hivatásos állományú személy lehetett. Mindezt azonban csak leheletfinoman sejteti.

A kötet nem novelláskötetnek álcázott regény, hanem össze nem függő rokon darabokból álló füzér, ami mintha egyre lejjebb ereszkedne a társadalom bugyraiba. Majdnem mindegyik írásban van haláleset.

Ritkábban természetes ez a halál, gyakrabban erőszakos, de az a vétlen fajta, amely az embert a gimnázium óta kíséri Kosztolányi Fürdés című novellájából.

A kötetben több humort találtam, mint Bodor eddigi életművében együttvéve – mintha a nyolcvanadik életévén túl járó író új húrokon kísérletezne. Különösen igaz ez a Leordina című leghosszabb írásra.

Ez egy falu neve, ott történik valami különös az egymással kutyamacska barátságban élő művészpárral, Carlosszal és Dinával, az egyik fest, a másik karikatúrákat rajzol. A történet mesélője, Carlos testvéröccse fuvarozza a párt, amíg vissza nem kapják jogosítványukat. Egy nap aztán, amikor éppen pang az üzlet, betérnek egy fodrászhoz, és egy csapásra felfordul az életük. Valószínűtlen pályamódosítás következik – ennek következtében meg is gazdagodnak. Ez egy sokféle jelentésű írás: inkább elbeszélés, hiszen hosszabb időn keresztül követi három hőse sorsát, és akár regénykezdeménynek, vagy -vázlatnak is beillene. Egyszerre közelkép a város és a falu között hányódó művésznépségről és a rendszerváltás utáni zűrzavaros kisvállalkozói világról.

A többi írás inkább a novella műfajba tartozik. Viszonylag rövid időkeretben, általában egy-két nap alatt pereg le a cselekmény, legtöbbször csattanó is van. Van véletlennek tűnő, de hidegvérrel elkövetett gyilkosság, van halál, amelynek csak a hírét vesszük, és van véletlenül előidézett, halálos kimenetelű baleset. Az egymással könnyen rokonítható, de nem azonos, isten háta mögötti helyszínek többnyire zord, emberpróbáló, istenverte helyek. Lakóik valamiképpen Móricz Barbárok című kisregényének sunyi, kegyetlen aljanépének leszármazottai.

Bodor mellbevágóan hiteles neveiből ebben a kötetben is találunk egy csokorra valót. A legjobbak: Spinéth Joli levéltáros, Abrudan Ella doktornő, Bulbuk és Kován, a mészégető ikrek.

Az e heti Élet és Irodalomban Szolláth Dávid irodalomtörténész már írása címében „Fáradt, fanyar önparódiának” nevezi az új Bodor Ádám kötetet. Komoly, érvelő és Bodor iránti általános lelkesedéstől fűtött kritika ez. Többször kimondja, hogy a kötetet nem tartja jelentős műnek, s „egy kezdő olvasónak talán nem ezzel kellene bemutatni szeretett szerzőnket”.

Szerintem éppen ellenkezőleg. A Sehol című kötet kincsei könnyen megadják magukat, olvasásakor a diákok és más olvasók is hozzászokhatnak a bodori beszédmódhoz, nyitva áll az út a remekművekhez.

(2019, Magvető. Budapest, tervezte Pintér József, 150 o., 3499 Ft.) Az író portréját Juhász László készítette.