Blackmirrorsorozatthenationalanthem

A Black Mirror-tévésorozat első epizódja: The National Anthem Most lehet, hogy valami olyan ajánlgatásával égetem magam, amit mindenki ismer – én Amerikában élő lányomtól hallottam a sorozatról, mástól senkitől.

Tíz éve tévémentesen élve, de a HBO és a Netflix vonzásában olyan tévésorozatokra vadászom, amelyek nem klasszikus, sok évados egy kaptafára készült epizódokból állnak, hanem csak néhány darabból.

Mint a HBO John Adams vagy Olive Ketteridge sorozata. Most azonban olyat láttam, amilyet soha. Áldokumentumfilm, amely egy pillanatig sem állítja be magát igazi valóságnak, mégis velőtrázóan igazi hatást kelt. Az alaphelyzet: hajnalok hajnalán felkeltik a brit miniszterelnököt, hogy elrabolták a trónörökösnőt, és személyesen tőle kérnek valami nagyon furcsát és elképzelhetetlent.

A film voltaképpen Anglia egy napját követi. A szűk miniszterelnöki stáb, egy nagy tévécsatorna, egy kórház dolgozói. Mindenütt leáll az élet, az utcák teljesen kiürülnek…

Megteszi-e a miniszterelnök, amit kérnek az elrablók? Meg lehet-e menteni a hercegnőt, anélkül hogy… A film röviden a csattanó után is folytatódik, (át) értelmezve a történteket. Briliáns szereplők, cselekményvezetés, vágás, zene… Ez egy olyan sorozat, amiben egy évad csak néhány epizód. Mások a szereplők, más a közvetlen téma. A fókusz azonban a modern világ. A Fekete tükör, a sorozatcím, a be nem kapcsolt képernyőre, a modern médiára utal. Nincs borzalmasabb, mint a modern tömegdemokrácia – erről beszél, hihetetlenül szórakoztatóan a sorozat.

Jó hír, hogy kis kereséssel magyar feliratot is találni a filmekhez – hála a csodásan önzetlen önkénteseknek. Ők Hankiss Elemér igazi „hiányzó hősei”.