Billy Collins, az amerikai koszorús költő kézre álló ajándékverse Billy Collins (1941–) méltán nevezhető a legnépszerűbb USA-beli költőnek, olyan ismert, mint idehaza Petri György és a Nők Lapjában is rendszeresen publikáló Varró Dániel együttvéve, talán még Tóth Krisztinát is beleszámítva. 1977 óta több mint 200 ezer példányban adták el versesköteteit. Titka az egyszerűség, a mindennapi témákból felszárnyaló, öniróniával fűszerezett kávéházi filozófia. Az USÁ-ban egy csipetnyi humorral követik a sok évszázados brit udvari hagyományt: a Nemzeti Könyvtár (Library of Congress) igazgatója 1985 óta minden évben megnevez egy „koszorús költőt” (poet laureate), aki 35 000 dollár díjazást kap, és mindenféle programot indíthat. Billy Collins 2001 és 2003 között viselte a címet. Vajon Magyarországon hogy működne a dolog? (Igaz, itt van Digitális Irodalmi Akadémia… 1998-ban Magyar Bálint miniszter az USÁ-ban járt látogatóban, ahol tucatnyi magyar oktatási újítással próbált villogni, de azt mesélte, hogy amerikai partnere egyre csak a DIÁ-ról faggatta, azt irigyelte.) A legkisebb lányom e héten lesz 17 éves. Az alábbi Collins-verset néhány hónapja találtam, akkor tettem el, hogy majd idejében átnyújtom neki. Igen ám, de a születésnapját New Yorkban tölti a nővéreivel. Oda küldöm hát neki ajándékba. Mivel a Vademecumot csak hézagosan olvassa, most majd bánni fogja, ha ezt is kihagyja… Már-már nekiestem lefordítani a verset, amikor rábukkantam Kőrizs Imre remek tolmácsolására. A fordító utólagos engedelmével idemásolom a magyar változatot (az angol eredetit lásd a Függelékben).
KEDVENC TIZENHÉT ÉVES GIMNAZISTÁMNAK Tudsz róla, hogy ha elkezdted volna építeni a Parthenont