Bertolt Brecht- Hanns Eisler: Galilei élete – Polgár Csaba rendezése
A húszéves Örkény Színház nagyszabású produkcióval kezdte az évadot, amelynek közepén, január 1-jén átalakul a vezetés: Mácsai Pál hátralép, leköszön az igazgatóságról, szerepét két személy, Gáspár Máté, intendáns és Polgár Csaba, akkortól nem csak az Örkény Stúdió, hanem az egész színház művészeti vezetője veszi át. Nos, a színház e premier szerint csúcsformában van. Egy hallatlanul lendületes, szórakoztató, egyben mély produkcióval rukkolt elő.
A Galilei élete (mely a második világháború alatt született) a hatalmas
Brecht életmű Magyarországon nem túl gyakran játszott darabja. A szerző, mint oly sok darabjában itt is egy erkölcsi próbatételt állított a középpontba. A színes életű, sok mindenben úttörő Galilei (15641642), a fizikus, matematikus, csillagász, egyetemi oktató egyik első tudósként alapozta megállapításait kísérletekre, és a távcsövet ugyan nem ő találta fel, de ő használta először csillagászati megfigyelésekre. Kiterjedt kutatásai közül egyedül a heliocentrikus világkép csípte a katolikus egyház szemét, a színpadi képeskönyv részletesen
bemutatja, hogyan fajultak odáig a körülmények, hogy Galileit az egyházi Törvényszék (akkori nevén: inquisitio) tanai visszavonására kényszerítette, és életfogytiglani házi őrizetre ítélte (a valóságban meglehetősen luxus körülmények között).
Az előadás különlegessége, hogy az egész darab forró, sivatagi éghajlaton játszódik, legalábbis erre következtethetünk a lenge, tengerparti öltözetekből. Mind a fiatal Galileit játszó Borsi-Balogh Máté, mint az idősebbet alakító Csuja Imre a mai legfrissebb divat szerinti rövid nadrágban, lenge, begombolhatatlan ingben lép fel. Mindkét színész kidomborodó, tekintélyes hasa mintegy külön életet él, egy alkalommal még egy fizikai kísérlet is Csuja pocakjának segítségével zajlik le. Ezek az öltözetek (a többi színészen is) talán egy XVII. századi, vagy a mai felmelegedésre utalnak, vagy talán csak
az akkori fesztelen öltözködési viszonyokra. A jelmezek mindvégig teljesen természetesnek hatnak.
A pörgős, különleges világítási és zenei effektusokban, élő zenei betétekben gazdag cselekmény igen sok szállal, természetes módon kapcsolódik a jelenhez. Erre csak két példa: amikor Galilei városában pestis tör ki, akkor a sarokban álló tévében egy rendőrségi szóvivő mindent tagad, aztán lassanként kezdi elismerni a pandémiát, végül már védekezési tanácsokat ad...
E megoldás finomságára jellemző, hogy a tévében beszélő szóvivő ugyanaz a rendőrtiszt, aki a magyar köztévében is részt vett a tájékoztatásban. Róla tudni lehet, hogy Gál Kristóf a neve, valaha színészként végzett a legendás Máté Gábor osztályban, de pályaelhagyóként ma már rendőr ezredesi rangban szolgál az ORFK sajtó osztályán. 2014-ben róla szólt az AlkalMáté Trupp előadása.
A színpad felett van egy fényújság, erre egy ponton kiíródik: „What a wondeful life”, azaz Milyen csodálatos élet. Fenn is marad, aztán egy fordulatnál elalszik az utolsó szóban az „f” betű. Most már ez van kiírva: „What a wonderful l.ie” – Milyen csodálatos hazugság.
Az előadáshoz a színház a honlapján szokás szerint mellékelt egy különlegesen gazdag, hetvenkét oldalas műsorfüzetet. (Szerkesztette Varga Zsófia.) Tele van jobbnál jobb Brecht idézetekkel. Aztán fontos megállapítások Galilei életéről, egy tudománytörténésztől, akit meghívtak, hogy tartson előadást a színészeknek. Galilei szinte semmiben sem volt első, de nagyon hamar publikálta eredményeit. A pere után meg olyan XVII. századi tudós celeb lett, mint Einstein három évszázaddal később. Aztán hosszú, remek interjú következik Polgár Csabával a darabválasztásról, a színész-kettőzésről (ezt Brecht nem írta elő), arról, miért vonta be a díszítőket a zenélésbe, végül arról, hogy nem bánja-e, hogy új beosztása miatt egy ideig új darabban nem fog játszani. Erre egyértelmű nem a válasza, mert tudni akarja, mi folyik a magyar színházi életben, sok előadást akar látni máshol. Igazi ünnep volt a premier, hatalmas ovációval. Egy fáradt nap után pihenten jöttem el.
(Rendezte: Polgár Csaba. Fordította: Ungár Júlia. Dramaturg: Varga Zsófia. Díszlet, jelmez: Izsák Lili. Művészeti munkatárs: Molnár
Csaba. Világítás: Oláh Attila. Zene: Petrik György, Szél Attila.
Játszák: Borsi-Balogh Máté, Csuja Imre, Gellért Dorottya e.h., Takács
Nóra Diána, Kerek Dávid e.h., Ficza István, Znamenák István, Terhes
Sándor, Máthé Zsolt, Józsa Bettina, Für Anikó, Hajduk Károly, Petrik György, Bodor Balázs. Zenei közreműködők: Petrik György, Szél
Attila, Almási Tamás, Kiss Balázs.)
A plakátot tervezte: Nagy Gergő.
