Benedek Szeabolcs Fiumei cápa_699

Benedek Szabolcs: A fiumei cápa Ez a könyv csak annyiban illik a „nagy adósság” rovatba, hogy már több mint egy éve az íróasztalomon hevert, sorára várva. Az 1973-as születésű Benedek Szabolcs novellista, regényíró, az írói középnemzedék termékeny alakja, de neve szinte sose hangzik el az irodalmi szalonokban. A mai napig 23 (!) kötete jelent meg. Lehet tudni róla, hogy középsúlyosan dadog, ezért a fellépéseket (a dedikálásokat kivéve), amennyire tudom, kerüli. Érdekes még, hogy némelyik régebbi könyvének kéziratát odaajándékozta a Magyar Elektronikus Könyvtárnak (mek.hu), ahonnét ezek szabadon letölthetőek. Ezek közé tartozik a Budapest vőlegényei című regény (2008), ami annyira nem nyerte meg a tetszésemet, hogy félbehagytam. Most elérkezettnek éreztem az időt, hogy újra szerencsét próbáljak vele.

A regény egy budapesti kávéházban kezdődik, ahol egy Kovách Richárd nevű napilap-szerkesztő elhatározza, hogy életében először leutazik Fiumébe, hogy ott személyesen győződjön meg arról, hogy van-e cápaveszély, vagy csak az uborkaszezonban a helyi újságírók ráncigálják elő az örökzöld slágertémát. Meg is érkezik Fiumébe, és ott „nyakába zúdul a történelem”. Nem csak cápákat talál nagy számban, de robbantanak az Osztrák-Magyar Monarchiát gyűlölő olasz nacionalisták, és egy cunami is lecsap a városra. Mindezt azonban úgy meséli el a szerző, hogy két másik főszereplő is színre lép: Néva, a csinos, horvát nemzetiségű cselédlány, illetve Antonio, a fiumei olasz patríciuscsaládból származó, érettségizett pincér. De kisebb nagyobb szerepekben fellép egy városházi magyar tisztviselő, egy meteorológus, egy fiumei magyar újságíró és még sokan mások.

A fiumei cápa jól megírt, erős szerkezetű regény, amely a szerző történetmesélési kedvére épül. Szép emléket állít az első világháború előtti Fiumének (ma Rijeka, Horvátország), amely a történelmi

léptékben rövidke magyar uralom alatt gyors virágzásnak indult. Az író érzékletesen odarepít minket, és amikor már élvezzük a helyi színeket és szagokat, akkor úgy érezzük, a teljességgel váratlan természeti katasztrófa velünk történik.

Mindez azonban egy nagyobb összefüggésre is rávilágít, a könyv befejezése felől nyer mélyebb értelmet.

Egy történelmi párhuzam jutott eszembe. Amikor a 2006. évi tűzijáték estéjén lecsapott a váratlan, emberéleteket is követelő, orkán erejű szél, azt valamiképpen baljós jelnek éreztem (bár nem mertem hangosan mondani senkinek), és sajnos igazam is lett.

Benedek Szabolcsot láthatóan vonzzák a történelmi témák. Közben egyre jobb kiadók adják ki műveit. Lehet, hogy újra kézbe veszem a Budapest vőlegényeit is. És figyelni fogom irodalmi hosszútávfutását.

(Helikon Kiadó, 2017, borító: Váradi Zsolt, 399 o., ára 3299 Ft.) A szerző portréját Horváth Péter Gyula készítette.