Bencseky Mátyás két élete
Közismert, hogy a Fortepan egy ingyenesen – mindenre – használható digitális fotóarchívum. Az még mindig nem eléggé tudott dolog, hogy már öt éve – hála a Capa Központ támogatásának – létezik a Heti
Fortepan blog, amely minden pénteken reggel 9 órakor frissül. Már öt teljes éve! Egy része angolul is hozzáférhető.
Ezeket a cikkeket profi újságírók és urbanisták írják (a skála
Zubrecki Dávidtól N. Kósa Juditig terjed), a témákat Virágvölgyi
István képszerkesztő kínálgatja nekik. Húsz-egynéhány képet válogat egy-egy témához, a munkatársak kiválaszthatják a nekik leginkább testhez állót.
Virágvölgyi hosszasan kapacitál egyes írókat is, legtöbbször célba is ér. A Fortepan blog irodalmi trófeagyűjteménye szépen gyarapodik.
E cikkeknek az is a sajátossága, hogy nem csak a bennük szereplő képek, de az írások is szabadon tovább közölhetők. (Ezt minden alkalommal meg is teszi például a 24.hu portál.)
A terjedelmes blogposztok témája hol egy motívum (e héten például ez a cím: Hozd a létrát! – Kertészek, festők és betörők kötelező munkaeszköze), vagy valamelyik adományozó család, vagy fotográfus kerül terítékre. A múlt héten Bencseky Mátyás különleges családja, képei és kettős élete volt terítéken Kéri Gáspár izgalmas és a képernyőről szinte lemászó cikkében.
A kettős élettel kapcsolatban ne tessenek rosszra gondolni. Mindössze egy különleges képviselője volt a Kádár-korban nem ismeretlen karriernek: munkahelyi kötelezettségeit félkézről letudva aznap (vagy hét) jelentős részében azt csinálta, amivel szíve szerint éjjel-nappal foglalatoskodott volna.
Fényképész is véletlenül lett – modellként is működő barátnője (később felesége) a Szovjetunióból egy fényképezőgépet hozott neki ajándékba. Ezek után fényképésszé képezte át magát, és miután egyetlen egyszer megpróbálkozott bejutni a Színház- és
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Filmművészeti Főiskolára, elhelyezkedett annál a cégnél, ahol egész életében dolgozott: a KÉKI-nél, azaz a Budapest II. kerületében található Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetnél. Ott munkáját közmegelégedésre, villámgyorsan elvégezte. Aztán ment a saját útjára.
„Mindamellett Bencseky Mátyásnak volt egy másik élete, vele egy egészen másfajta fotográfiai tevékenysége, amely a Bibó István-i szentenciával jellemezve, a szabadság kis köreiben, hovatovább a megvalósult szocializmus ellenkulturális tevékenységében manifesztálódott; még éppen a radar alatt. Bencseky remek társasági ember, sőt kifejezetten sármos férfi volt, aki mindenkivel megtalálta a hangot. Nem véletlen, hogy fotográfusként kézen-közön ajánlották egymásnak az emberek, a maszek munkákért viszont alig vagy egyáltalán nem fogadott el pénzt. Emellett volt a művészetek iránt belülről fakadó ösztönös érdeklődése, amely a hatvanas-hetvenes évek tűrt és tiltott művészeti tevékenységei felé irányult.”
Én három színes képet választottam ki a Fortepanon található csaknem hatszázból: – Kilátás a lakásból, egyenesen az egykor e téren működő benzinkútra. (1969) – Egy május elsejei felvonulás (1980), – Az apa szabászműhelye a Liszt Ferenc tér 10. alatti Bencseky lakásból (1984. Ez a ház régebben az Artpool Központról és a Knoll Galériáról volt nevezetes, az utóbbi változatlanul itt működik.)
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft