Bartók Imre

Jobb híján itt szeretném elmondani, hogy nem veszem át a Térey Jánosról elnevezett ösztöndíjat.

Enyhén szólva aggályosnak találom a díj létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, és nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként DSZ példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk.

Mindannyian tudjuk, hogy ami történik, nem normális. Ebből az idiotisztikus és nyomasztó összegből - fejenként 16-17millió forint meg lehetett volna menteni a József Attila Kört. Lehet nézegetni a díjazottakat innen, onnan, de hát mégiscsak: OJD, aki az elvbarátaival egy-két éve még más írók, többek közt a barátaim ellen uszított a pártlapban.

Az már szinte részletkérdés, hogy a „nagytekintélyű zsűri” 2 év után kötelezően (!) kiszór legalább öt személyt; ez a zsűri a leírás szerint nem azonos a kuratóriummal. „Nyugodt munkakörülmények”, igen, az nyilván így néz ki.

Biztos lehetne még ennél is aggasztóbb ez a történet, de az én ingatag mentális egyensúlyomnak ez is bőségesen elég. Úgyhogy: „Hát igen: nem” (Esterházy).

Ezt a nyilvánosságot kerülve is elmondtam volna, ha megkérdeznek előtte, de ez nem történt meg.

Mellesleg 34 éves vagyok, meg sem kaphattam volna. p.s. Harmath Artemisz legjobb szándékaiban nem kételkedem. Térey Jánost közel éreztem magamhoz, a halála sokkolt, mindez azonban nem változtat a fentieken.