Barabási Albert-László: A képlet – A siker egyetemes törvényei_702

Barabási Albert-László: A képlet – A siker egyetemes törvényei Az erdélyi születésű szerzőnek, aki Bukarestben és Budapesten tanult fizikát, és ma Bostonban él, már a harmadik kötetét ajánljuk lelkesen a Vademecum olvasóinak. Azonban A képlet című könyv (ami a sikerről, mint társadalmi jelenségről szól) még az előzőknél is sokkal jobban tetszik, mert szórakoztatva tanít, és mert kibontakozik belőle a szerző élete is. Nincs benne az önépítő könyvek hevülete, a maga csendesen lelkes módján betekintést nyújt a természet- és társadalomkutatás határmezsgyéjén elterülő tudományterület vizsgálati módszereibe, az ebben elért személyes sikereibe és kudarcaiba. Bizonyságul arra, hogy milyen szórakoztató a könyv, álljon itt az első néhány bekezdés. „1915-ben a német katonai főparancsnokság panaszlevelet kapott egy fiatal lovastiszttől, egy bizonyos Manfred von Richthofentől, aki a következőket írta: „Nem azért álltam katonának, hogy elmenjek a sajtért és a tojásért, hanem egészen más célzattal.” Köztiszteletben álló porosz család fiaként katonai iskolába járt, szenvedélyesen vadászott, és esze ágában sem volt a hadtáposoknál végigülni a háborút. Ő csatákat akart látni. Nem tudni, hogy páratlan lelkesedése vagy nemesi származása miatt, de végül is teljesült a vágya, és áthelyezték a légierőhöz.

Való igaz, hogy von Richthofen tehetségét kár lett volna a tojás beszerzésére pazarolni. Mindössze huszonnégy repülőóra elég volt számára, hogy egyedül szálljon fel egy vadonatúj Albatross kétfedelűvel. Ennek a modellnek nem volt zárt pilótafülkéje, a két keréken egyensúlyozó vékonyka szerkezetet mai szemmel nézve elképesztően rozogának neveznénk. De von Richthofen röpke egy hónap leforgása alatt hat szövetséges gépet szedett le vele. A fiatalember nem ismert félelmet, előfordult, hogy egy nap négy bevetésen is részt vett a megszállt Franciaország felett, és a brutális légi csatákban kíméletlenül üldözőbe vette a szövetségesek pilótáit.

Csak 1917 áprilisában huszonegy gépet lőtt le; ez volt az az időszak, amely a szövetségesek súlyos veszteségei miatt „véres április” néven vonult be a történelemkönyvekbe. Hároméves pályafutása alatt von Richthofen igazoltan 80 szövetséges repülőgépet lőtt ki. A hivatalos nyilvántartások szerint az I. világháborúban rajta kívül egyetlen vadászpilóta sem volt ilyen sikeres.”

Mint a tudományos gondolkodásban általában a logikus következtetések, az analógiás gondolkodás, az ellenpróba módszere vezet eredményre. Barabási, amennyire ésszel fel lehet fogni, a nagy mennyiségű adat feldolgozásában mutat sokaknál nagyobb eredetiséget. Bejárt útját végtelenül szórakoztatóan és hitelesen mutatja be. Mintha mi is ott ülnénk a kutatócsoportjában, és napról napra törnénk a fejünket a reggel felvetett problémákon. A mások által kiásott aranyrögöket nem csak feldolgozza, hanem hűen, névre szólóan ismerteti. Bemutatja nekünk mire jutott, aki a borversenyek kamunak tűnő eredményeit leplezte le, aki az Erzsébet királynő zenei versenyek több évtizedes történetét vette górcső alá, és megállapította, hogy a nyerteseket akár sorsolással is kiválaszthatnák, annyira véletlenszerű, hogy ki nyer. (Véletlenszerű, de nagyon is jól megjósolható.)

Sok szó esik a könyvben a teljesítmény korlátosságáról, a siker korlátlanságáról, a korábbi sikerek szerepéről a későbbi diadalokban, a csapatmunka fontosságáról, illetve, hogy a babért mindig egyvalaki viszi el. Fontos következtetése, hogy a siker mindig beüthet, ha képesek vagyunk kitartani.

Barabási minden mondata személyes. Hol azt ismeri el, hogy a bukaresti egyetemen voltak nála sokkal jobb diákok (apját kirúgták múzeumigazgatói állásából, így került Budapestre, ahol egyik tanára fantáziát látott benne), másszor azt, hogy első állását is jobb jelöltek elől nyerte el, mert őt interjúztatták utolsónak. Önvallomása szerint

riadalom fogta el, amikor az adatokból az rajzolódott ki, hogy az idő előrehaladtával a tudományos produktivitás óhatatlanul csökken.

Mígnem egy nap arra is rájött… De ezt a poént már nem lövöm le.

Nem akarom, hogy odavesszen a krimikkel vetekedő izgalom.

Barabási különleges aurájú, karizmatikus ember, igazi példakép, nem lehet mást mondani, mint „nagy magyar”. Szomorúsággal töltött el, hogy a minap az „eladó” táblát láttam a Károlyi kertben található tágas lakás ablakában, ahol egyszer, Korniss Péter jóvoltából kezet szoríthattam a házigazdával, aki családjával azóta már elköltözött az országból. Akkor is, ha ennek nyilván elsősorban szakmai, nem társadalmi okai lehettek.

Még egy érv amellett, hogy vesse rá mindenki magát erre a könyvre: bár valóban képletek is vannak benne, de nem kell hozzá semmilyen matematikai előképzettség – még érettségi szintű sem.

(The Formula: The Universal Laws of Success, Little, Brown and Company 2018. Magyar kiadás: Libri. 2018, fordította Bujdosó István, 280 o., ára 3999 Ft.)