Baby Driver – Edgar Wright filmje Ezt a filmet megelőzte a híre. Évek óta nem volt ilyen nagy várakozás és kultuszgyanú. Szülőatyja a brit rendező, forgatókönyvíró, színész, Edgar Wright azt nyilatkozta róla: „egyféle musical”. Valójában egyszerre érzelmes, bankrablós piff-puff film, a valaha forgatott legjobb autós üldözésekkel, és mindennek a paródiája. A főszereplő egy Baby becenevű, tinédzser külsejű fiatalember, aki ódivatú iPodokon, fülhallgatóval egyfolytában zenét hallgat, amivel időről-időre jól felidegesíti gengsztertársait. Elővigyázatosságból a banditák nem ismerik egymás igazi nevét. Így szólítják egymást: Doc (Doki), Buddy (Haver), Darling (Drágaságom), Bats (Dili) és hasonlók. Baby megöregedett nevelőapjával a süketnéma Joseph-fel lakik (amikor jeleléssel beszélgetnek a fordítást kiírják a vászonra). Egy flashback-ből megtudjuk, hogy Baby kiskorában egy autóbalesetben elvesztette szüleit, ő is benne ült a kocsiban, onnét a folytonos fülzúgása, amit állandó zenehallgatással semlegesít. Van egy fura hobbija is: beszélgetés-töredékeket vesz fel, abból különleges zenéket kever ki, régimódi magnókazettákra. Ez aztán később bajba keveri. A végig Atlantában játszódó film követi a klasszikus krimidramaturgiát. A sikeres bankrablás után jön a majdnem hibátlan ügy, miután úgy tűnik, Baby kiszállhat, de aztán kényszerítik, hogy a továbbiakban is vegyen részt a balhékban. Közben Baby reményt keltően nyomul Deborára, a korban és naivitásban hozzá illő pincérnőre. Ő ugyanabban az út menti étteremben dolgozik, ahol valaha Baby anyja is pincérkedett. A harmadik, postahivatal elleni rablás során már semmi sem sikerül – már amikor fegyvert szerezni indul a társaság, nagy lövöldözésbe keveredik. Baby fülhallgatója a mi fülünkben is ott van, úgyhogy a zene állandóan szól (a teljes hanganyag nem kevesebb, mint 28 számból áll).