Az off biennále támogatói partija a félkész három holló kombinát termeiben 628

Az Off-Biennále támogatói partija a félkész Három Holló kombinát termeiben Felmerült bennem, hogy a Vademecum egyik számát szenteljük a művészeti élet bevándorló kiválóságainak. Az örmény Jengibarjan Mamikon szobrász és a szíriai El-Hasszán Róza képzőművész mellett először mindig a hamburgi születésű, óriás termetű irodalmár és kávéházas Wilhelm Droste jutott eszembe. Az ezredforduló előtt és után, amikor a Mai Manó Ház volt a munkahelyem, szinte minden nap megfordultam az Eckermann kávéházban, amely a Goethe intézet földszintjén volt az Andrássy út legforgalmasabb szakaszán, és a kávéház remek szellemét a kentaur lelkületű Wilhelm határozta meg (elöl kávés hátul germanista). Szőnyei Tamás Narancs-beli cikkéből lehet tudni, hogy gimnáziumi történelem- és némettanár létére azért nyitott kávéházat 1980 körül Hamburgban, mert beleszeretett a pesti presszóéletbe, a Bambi és a Quint volt a kedvence. A kávéházból bejött pénzből töltött féléveket Budapesten, s alakította ki kétlaki életét, még a berlini fal fennállása idején, majd annak leomlása után települt át ide. Az Ajtósi Dürer soron megcsinálta a Dürer kávéházat, majd jött 1998-ban az Eckermann. (A telitalálat név ötletgazdája Sugár János képzőművész volt). 2005-ben aztán a tulajdonos, az állami diplomáciaellátó cég többszörösére emelte a díjat, a Goethe Intézet is annyira sokallta, hogy elköltözött a Ferencvárosba. Droste oda is követte az anyacéget, de nem sokáig bírta. Nagy álma, az Andrássy úti helyiséget megőrizni, és Három Holló néven újra indítani nem sikerült. Azt hittem, hogy tizenkét év múltán már nem is emlékszik régi terveire. Mindaddig, amíg meg nem érkezett a meghívó. És amikor beléptem, Droste ott ült a sarokban, s szemében a régi csillogás. Körbevezetett és elmesélte, hogy a kétszintes helyre a Piarista Rend 25 éves szerződést kötött vele, igen kedvező feltételek mellett. Étterem, kávéház,

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook