by
„Az idő klaviatúrája” – Orosz István retrospektív kiállítása
Vaszary Kolos hercegprímás (1832-1915) nyári rezidenciája 1892-ben készült el, Czigler Győző tervei szerint. Az épületben az első pusztítás a Tanácsköztársaság idején történt, a következő évtizedben elárverezték a megmaradt berendezést. A két háború között honvédtiszti nyaraló létesült itt, az épületet ekkor bővítették. Az ötvenes években aztán szovjet katonai tulajdonba került, és a szokásos pusztításon túl a kertbe vasbeton épületet emeltek. Mindennek ma már nyoma sincs. A 2010-ben elkészült műemléki helyreállítás óta az épület a város által fenntartott Vaszary Galéria otthona, amelynek programját már 15 éve Geskó Judit művészettörténész gondozza. Ő döntött arról (már két évvel ezelőtt), hogy idén tavasszal Orosz Istvánnak rendeznek retrospektív kiállítást. És ugyanő, legnagyobb meglepetésemre engem kért fel kurátornak. Erre nem lehetett nemet mondani – noha ilyen feladatot hosszú és kanyargós pályám során még soha senkinek nem jutott eszébe rám bízni.
A művészhez több, mint negyven éves barátság fűz, pályáját tényleg kívülről-belülről ismerem, még álnevét (Útisz) is nekem volt szerencsém kitalálni. Erre azért volt szükség a nyolcvanas évek elején, mert rajta kívül volt két másik Orosz István is a művészeti életben. A meghívóra ezt a szöveget bátorkodtam írni:
„A Kecskeméten született Orosz István (1951) a magyar művészeti élet egyik legsokoldalúbb személyisége. Grafikus, illusztrátor, plakáttervező, rajzfilmrendező, költő, novellista és regényíró. Ez a kiállítás a teljes életművéből nyújt ízelítőt. Meg lehet ismerkedni például a rendszerváltás emblematikus műve, a »Távárisi kányec« plakát keletkezésének történetével, és meg lehet majd nézni például az ugyanekkor készült »Vigyázat, lépcső!« című ötperces rajzfilmjét,
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
amely a Kádár-korszak epigrammatikus tömörségű, költői összefoglalása.
Egy interjúban egyszer azt mondta a művész, hogy saját kora elől a múltba emigrált. Ez csak első látásra igaz. Különösen, ha a reneszánsz idején népszerű, Orosz István által feltámasztott anamorfózisokat nézzük, amelyek össze-vissza ábráinak a kép közepére helyezett krómhenger palástján megjelenő kép ad értelmet.
A kiállításon megtudhatják, hogyan, miért választotta az Útisz álnevet a rejtőzködő művész. (...) A kiállítás alkalmából egy beszélgetőkönyv is készült, amelyből megtudhatjuk, hogy miért nem bölcsész, vagy színész lett. Végig követhető a díjakkal elhalmozott szerző pályájának és magánéletének számos állomása, és megismerhetjük legtitkosabb gondolatait olyan témákban is, amelyek látszólag távol állnak a képzőművészettől.”
Álljunk meg egy pillanatra. Lehet kortárs művésznek nevezni valakit, aki saját bevallása szerint a Kádár-kor elől a múltba emigrált?
Szerintem nagyon is, a kiállítás alkalmasint mindenkit meggyőz majd erről.
Vigyázat! Még ne induljanak el! Ám tessék beírni a naptárba: a megnyitó március 22-én, szombaton délután lesz. Június 29-ig lesz látható.
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft