Aszoborparksokevutanujra

A Szoborpark sok év után újra Néha kényszerítenem kell magam annak bevallására, hogy milyen sok idő telt el a rendszerváltás óta. Öt évvel ezelőtt például túlhaladtuk a két világháború között eltelt időt is. Az mégis csak egy történelmi korszak volt, nem?

A 2000 folyóirat egykori szerkesztőjeként jól emlékszem, milyen eredetinek láttam Eleőd Ákos építész közlésre benyújtott terveit és magyarázatait.

Mivel családom még nem járt ott, a húsvéti hosszú ünnepnapok alatt kilátogattunk – és megint különleges élmény ért. Akkor jártam ott, amikor elkészült (akkor a tribün a csizmákkal még nem volt kész).

Először is, a gyermek kedvéért újra olvastuk az Egy mondat a zsarnokságról című Illyés-verset, amely egy ideig elcsépeltnek hatott, de mostanra kezd újra régi fényében ragyogni. Bizony, ez nagy vers, csak a Ditirambus a nőkhöz című párdarabjához lehet hasonlítani.

Megrohant az érzés, hogy milyen remek kompromisszum volt ez: nem lerombolni a kommunista időkben emelt szobrokat, nem is a helyükön hagyni őket, mint egyesek javasolták. Most látszik, hogy mennyire kevés volt a mesterségbeli szempontból jó mű (talán ha hármat tudtam összeszámolni, a legtöbb dermesztően rossz). Az idő is hozzátett valamit a parkhoz: a pusztulás nagyon erősen jelen van: a téglából épült díszletfalak, úgy látszik, nem voltak megfelelően alászigetelve.

Mindenütt csúf mészfoltok ütköztek ki, jó néhány helyen töredezett a tégla is – talán nem szabadtéri alkalmazásra való téglát használtak…

A parkot távoli ismerősöm működteti, nem gondoltam, hogy maga áll a pénztárban. Nem fogadott el tőlünk pénzt, megajándékozott még egy ismertető füzettel is.

Nem képzeltem, hogy ilyen tartalmas – afféle tankönyv a bemutatott korhoz. Professzionális, majdnem hibátlan kiadvány. (Kisfaludi Stróbl pl. nem „y”-nal írandó…) Önök tudták például, hogy nemcsak a Sztálin-szobrot, hanem a gellérthegyi Szabadság-szobor előtti 8 méter

magas zászlót tartó katonát is ledöntötték? (Ennek mintája egyébként Vaszilij Ivanovics Golovcov, közkatona volt. Ki gondolta volna, hogy a tapasztalt szobrásznak egy ilyen szoborhoz is modell kellett?!) Az egyes szobrokhoz a füzet mellékeli a tudnivalókat, a nagyobb tartalmi egységeket alaposan bevezeti. Az ellenőrzött tényeket idézi, a városi legendákat szétoszlatja (a legmakacsabb: a Szabadság-szobor eredetileg Horthy István-emlékműnek készült, csak a repülőt lecserélték pálmaágra… Hiába cáfolta ezt meggyőzően Boros Géza sok évvel ezelőtt. Itt fénykép mutatja a valóban elkészült modellt: semmiben sem hasonlít.)

Van telefonfülke, ahol mindenféle diktátorok hangját lehet meghallgatni (ahogy Réthly Ákos üzemeltető hozzáfűzte: „itt se lehet visszabeszélni, ahogy az életben sem lehetett.”)

(2016. március 28.)