Art market 2017 630

Art Market 2017 Volt ugyan meghívásom a Millenárison megrendezett Budapest Art Market művészeti vásár megnyitójára, azonban ezúttal sem tudtam elmenni – immár harmadik éve. Az igazat megvallva egy cseppet sem bánom a dolgot, nem szeretek megnyitókra járni. Egy hétvégi délutánt szántam a megtekintésre, és sok érdekeset láttam. Határozottan alacsonyabbnak tűnt a közönség átlagéletkora, mint néhány éve, amikor az ezüst üstökök uralták a nem különösebben érdekes teret.

Nem csak fiatalabbnak, de érdeklődőbbnek is láttam a közönséget.

A művészeti vásárok eredetileg világszerte azért jöttek létre, hogy bővítsék a vásárlói kört. Ennek következtében mintha egy „láthatatlan kéz” irányítaná a galériatulajdonosok választásait: az általuk képviselt művészek alkotásai közül többségében a könnyebben befogadhatók kerülnek kiállításra. Kisebb részben pedig a nagyon vad, feltűnést keltő művek.

A hetedik alkalommal megrendezett vásár ezt írja magáról a honlapján: „Az ART MARKET BUDAPEST újragondolta a társadalmi, földrajzi határokat, és új kulturális régiót hoz létre: az így »létrejövő« FIATAL EURÓPA olyan friss művészeti inspirációkra épít, amelyek épp annyira táplálkoznak a feltörekvő régiók – kiemelten a poszt-kommunista kelet-európai országok –, mint a fejlett Nyugat új, progresszív generációjának művészetéből vagy más kontinensek Európában még kevéssé felfedezett művészeti választékából.”

Izrael volt idén a díszvendég, a röpke látogatás nem elég bármiféle bölcs meglátás megfogalmazására. Az a legfelületesebb pillantásra is nyilvánvaló, hogy mennyire sokoldalú, mennyire európai Izraelben a vizuális kultúra. Az Art Market felhozatalából azt érezni, mintha a gyorsan fejlődő ország vinné magával előre a galéria-világot is.

Továbbra is töretlenül növekszik a fotográfia szekció súlya. Már-már akkora, hogy felmerül az emberben a gondolat, hogy egyszer majd leválik az esemény az Art Marketról, és más évszakban külön rendezik

meg. Kérdés, be lehet-e törni a világpiacra, elég erős-e a Budapest brand? (Egy nemrégiben közzétett nemzeti turizmus-stratégiában többször szerepel a „Grand Budapest” marketing-jelszó, amely arra utal, hogy a romkocsma-turisták helyett a pénzesebb látogatókra – a turisták helyett az utazókra kellene mostantól hajtanunk. Ebbe a koncepcióba éppenséggel beleillene ez az irány.)

A Budapest Art Market ingyenes rendezvény, hála a nagyszámú kiemelt partnernek, akik között megtalálható az MNB, az NKA, a Szerencsejáték Zrt. és a főváros. Vélhetően a jelentős közpénztámogatás teszi lehetővé, hogy a vásár ingyenes helyeket biztosítson a kiállítók egy részének. Ebben nincs kivetni való, a támogatás hozzájárul egy tehetős külföldi réteg idecsábításához.

A vásárról távozóban eszembe jutott, mennyire kevés szó esik arról, hogy a 15-20 éve nyilvánvalóan hiányzó új kongresszusi központ körül még egyetlen kapavágás sem történt. Pedig körülötte nincs vita, felépültét mindenki helyeselné. Akkor? Alighanem az az oka, hogy a turizmus (megint) nincs jó helyen az államigazgatásban. Nincs jelentős politikai figura, aki sorsát a turizmussal kötné össze.

A képeken a főbejárat, Horst Kistner fotói (Galerie Michaela Helfrich, Berlin), a harmadikon a The Iris Project, a lipcsei Kollektiv Lumen projektje és a különleges masina, amit a szembogár fényképezésére használnak, aztán Várnai Gyula vegyes technikájú alkotása (acb Galéria, Budapest), és meglepetésünkre Orosz István anyag, egy török galéria standján (Güler Sanat Galéria, Ankara). Az utolsó képen egy lengyel standon üldögélő, stílusos fátylat viselő hölgy. A művészeti vásárok fogyni nem akaró örömforrása a látogatók excentrikus öltözködése.