Art Déco és modern Budapest_704

Art Déco és modern Budapest – Kovács Dániel könyve, Gulyás Attila fotóival Budapest a hétvégén Bauhaus lázban égett, a Budapest100 fesztiválnak ugyanis ez volt a témája. Jól tudjuk, hogy a Bauhaus stílusú (vagy annak kikiáltott) épületek egyáltalán nem száz éve épültek, de a háború után, a forradalmak idején az elszegényedett, kivérzett országban nem épült semmi említésre méltó. A fesztivál már évek óta trükközni kénytelen a témáival, volt már körút, rakpart, terek és most, az elmúlt évek leggazdagabb programjával, a Bauhaus.

Néhány nappal a program kezdete előtt jelent meg Kovács Dániel művészettörténész, újságíró új könyve, amely szerény véleményem szerint szintet lép a hazai ismeretterjesztésben. Témaválasztásában is eredeti: négyszáz épületet szerepeltet, az 1910 és 1940 közötti időszakból, minden másodikról kép is van. A tömör és szellemes bevezetőben elmagyarázza, hogy ebben a korszakban, Magyarországon kibogozhatatlanul összekeveredtek a stílusok, és a közhiedelemmel ellentétben a háborúk ebben a tekintetben nem korszakhatárok. A könyv nem foglalkozik az ebben az időben született historizáló, illetve „malterbarokk” (saját szóhasználatomban: „neoneobarokk”) házakkal.

A szerző leplezetlen célja, hogy az olvasókat a felsorolt kincsek helyszíni szemrevételezésére késztesse. A csoportosítás lehetett volna időrendi, vagy építészek szerinti, de ő a városrészenkénti felsorolást választotta. Ahol van értelme, térképvázlattal indul a fejezet.

Az egyes szócikkek felsorolják az adatokat, és a végén a Látogatható / Nem látogatható kifejezés közül az egyikkel zárulnak.

Az egyes épületek értékeinek kiemelése okán és a jó stílusnak köszönhetően mindegyik szócikk élményszerű, ráadásul a terjedelmi korlátok keretein belül a házak régi lakókról is elmond ezt-azt. Az V. Fejér György utca 6. ürügyén megtudjuk, hogy az utca a nevét a

közeli Egyetemi Könyvtár egykori igazgatójáról kapta, és itt lakott Tolnay Klári színésznő. „1945-ben ide címezte hozzá írt, szenvedélytől fűtött verseit és leveleit (»Kezit, lábát csókolom«) Márai Sándor”. Az Erzsébet körút 13. alatt volt a Híradó mozi, ma Golgota Keresztény Gyülekezet. Belső terében siratja az engedély nélkül elbontott pénztárfülkét, amelyre én is jól emlékszem – teljes magasságában alabástrommal, illetve tükörsávokkal volt borítva.

A szerző mindenütt megadja az épületek hivatalos nevét, és ha van, akkor a közkeletű beceneveket és azok okát is. Kevesen tudták, hogy a liftjei miatt Dugattyús Háznak becézett Margit krt. 15-17. alatti épület eredeti neve: „Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjintézetének bérháza”. Ennek kapcsán megtudjuk, hogy számos neves értelmiségi és sportoló lakott itt egykor, ő csak Vadnay László író-humoristát, a Meseautó forgatókönyvíróját emeli ki, aki mint megtudhatjuk, ezt mondta egyszer: „Egyetlen nagy találmány van a világon, a ceruza, egyik végén az íróval.” Tegyük hozzá, van még legalább egy: a fényképezőgép.

Gulyás Attila fotói szépen és sokat mondóan egészítik ki Kovács Dániel írásait. Aki próbált már épületeket fényképezni, tudja, hogy ez mennyi helyszíni csúszással és mászással, objektív-cserélgetéssel, és még ennél is több utólagos trükközéssel jár. A címlap a korszak emblematikus épületét, a Szent István parkban található Dunapark palotát („Alföldi Cukorgyárak Rt. bérháza”) mutatja, egy tavaszi, kora estén. A 66. oldalon egy másik, nappali képen is megcsodálhatjuk ugyanezt a házat, kicsit távolabbról. Megtudjuk, ki mindenki lakott itt.

Biztos csak helyhiány miatt nem került szó arról, hogy Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének fontos cselekményszála itt játszódik.

Gulyás Attila honlapja itt.

Bár nem hivatásos kiadó adta ki, alig találni elütést a szövegben. Én, a magam gyenge korrektúraolvasó képességeivel, csak kettőt vettem észre. A nagy 20. századi iskolaépítő polgármester Bárczy István ipszilonnal írta a nevét, és olaszul a 20. század novecento, nem novocento.

(Kiadója Kedves László, Budapest, 2019, Keskeny és Társai 2001 Kft., 384 o., 6480 Ft.)