Apró mesék – Szász Attila és Köbli Norbert filmje_701

Apró mesék – Szász Attila és Köbli Norbert filmje Vajon mikor kerül már magyar kifejezés a thriller helyére? Vagy egyszer csak valaki leírja, hogy „szriller” vagy „triller”? Mint ismeretes, ez olyan fordulatos krimitörténet, amelyben az izgalom és a félelem játszik nagy szerepet. Az Apró mesék ennek is a kosztümös változatához tartozik: a koalíciós időkben vagyunk, a háború után, amikor a filmbeli Pesten még nem, de a vidéken már nagyon is a megszálló oroszok az urak. A főhős egy piti csaló, aki az újsághirdetések alapján keres fel olyan családokat, akik a háborúban eltűnt hozzátartozóikat keresik, és úgy tesz, mintha ismerte volna az illető gyermeket vagy férjet. Így csal ki tőlük mindenfélét. A nem is nagyon variált meséje rendre megelevenedik a filmen. Egyszer aztán ráfázik, és menekülnie kell Pestről. Véletlenül talál rá egy kisváros melletti tanyára. Itt kezdődik a voltaképpeni cselekmény: egy aprólékosan kimunkált lélektani dráma, amely nem csak négy ember rezdüléseit mutatja be, hanem az oroszok kapzsi és brutális markában vergődő kisváros élete is feltárul, ahol már látszik, hogy a két rossz perspektíva, a régi félfeudális világ és az új közül lehet „választani”, és jól tudjuk, hogy még ebből is a rosszabbik jött el. Biztosan lehetne találni pszichológiai elnagyoltságot abban, amikor a piti csaló a saját lábára áll és harcba száll egy saját élet lehetőségéért, de a kliséket biztosan elkerüli. A feszültség, az amerikai rokonfilmekkel vetekedő, professzionális kidolgozottság és tempó egyszerűen nem hagy helyet a hibák keresgélésére. Apró hitelességnövelő és bájos elem, hogy a film feliratai a háború utáni világot idézik. Azzal együtt, hogy a végén megjelenik ez a szó: „Vége”. Mintha nem tudnánk… Előzetes itt.

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook