Ann Tyler: Egy spulni kék cérna A ma 75 éves, ritkán nyilatkozó, évtizedek óta Baltimore-ban élő írónő nem mondható a sznob irodalmi rovatok kedvencének, ám a sokat olvasó amerikaiak mindig nagy becsben tartották. Könyvei sorban megjelentek magyarul, igaz általában kisebb kiadóknál, amelyeknek nem tellett rendes marketing kampányra, és az eredeti borítókat sem akarták utánozni, mondván, az ő grafikusuk is tud olyat (közkeletű magyar téveszme). A jelen kiadás üdítő kivétel, a borító pontosan megegyezik az eredetivel. A rendszerváltás évében adta valaki a kezembe Az alkalmi turista című regényt, azzal, hogy „az is egy útikönyvíróról szól, mint te…” Azonnal elbájoltak a hús-vér figurák, a mindennapokból font hiteles cselekmény, a „bújtatott nagyszabás”… A legújabb, huszadik regény egy Baltimore-i, átlagos, négy gyerekes, fehér, hagyományos nagycsalád végnapjairól szól. Az első lapos bonyodalom egy telefonhívás a kallódó fiútól, amelyben Denny azt állítja, hogy meleg, majd apja csodálkozó reakciójára lecsapja a telefont. (A hír később nem bizonyul igaznak.) Az igazi bonyodalom azonban az, hogy a családot összetartó, verseket írogató, nyugdíjas szociális munkás anya, Abby elkezd furcsa dolgokat művelni, időnként elkóborol, és kiesik neki néhány perc. A család erre összeszalad, az a döntés születik, hogy a legkisebb fiú három gyerekével hazaköltözik a nyolc szobás házba, amit még a nagypapa épített. Végül még Denny is megérkezik. Lassanként a ház kerül az elbeszélés fókuszába, amit valaha a nagypapa épített egy gazdag megrendelőnek, de aztán beleszeretett, és addig ügyeskedett, amíg ő maga vásárolhatta meg. Lassanként az is kiderül, hogy a legkisebb fiú, aki a családi építési vállalkozásban dolgozik, örökbe fogadott gyerek, nem is viseli a Whitshank nevet.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.